A faunaterületünkön előforduló Sciocoris-fajok sárgák, szürkék vagy barnák; testfelületük mélyített pontjai színesek vagy színtelenek. Általában tojás alakú, enyhén domború, kicsi, 5-8,5 mm hosszú poloskák. A test szegélye késpengeszerűen összenyomott. A connexivum szembetűnően túlhaladja a corium és a membrán szélét. A fej általában olyan hosszú, mint amilyen széles, de lehet hosszabb, vagy esetleg szélesebb is; széle teljesen eltakarja az 5 ízből álló csápok megvastagodott alapját. A szemek különböző nagyságúak, nyélen ülnek, vagy pedig besüllyedtek a fej szélébe. A szipóka nagyon vékony, alapi része a fej alulsó oldalán levő csatornában fekszik. A test hátoldala enyhén, hasoldala pedig erősen domború. Az utómellet barázda vagy haránt szegély választja el a melloldalaktól. Az elülső szárnypár nagyobb, mint a hátulsó. Kissé összenyomott lábai finoman szőrözöttek (). Egyes fajok hímjei feltűnően kisebbek és laposabbak, mint a nőstények, amelyeknek potroha gyakran erősen domború.
A legtöbb faj polyphag. Tápnövényeik főleg 5 család fajai közül kerülnek ki: Labiatae, Ericaceae, Euphorbiaceae, Scrophulariaceae és Boraginaceae. A Sciocoris nemnek 51 faja ismert. Ezek közül 35 faj Európában és Kisázsiában él, faunaterületünkön pedig 9.
Forrás: Cs. Dr. Halászfy Éva: Fauna Hungariae 46. füzet Poloskák II. - Heteroptera II.