Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
Membránjuk sárgás, sohasem hófehér vagy fekete.
Teste 8—11 mm hosszú, fekete, bronzfény nélküli. A csápízek sötét barnák. Cirpelöszerve van.
Csaknem egész Európában, továbbá Észak-Afrikában, Kisázsiában és Dél- Szibériában elterjedt. Hazánkban ritka, csak Faddról, Hódmezővásárhelyről és Rákospalotáról ismert. Kopár, száraz, homokos területeken lárváival együtt Boraginaceákon, Anchusan és Cynoglossuumon található, ritkábban fenyőkön és nyárfán is. (IV—VIII.)
morio L.
Teste 6—7 mm hosszú, fekete, gyenge fémfénnyel. A 2. csápíz sárgás-vörhenyes, a többi barna.
Európában, Észak-Afrikában, Kisázsiában és Turkesztánban fordul elő. Magyarországon elég gyakori, messze elterjedt. Homokos talajon, növényi korhadék alatt él. Leggyakrabban az ökörfarkkóró gyökerein és az Artemisia campestris levelei alatt található, de felléphet a rozs kártevőjeként is, (II—XI.).
luctuosus M. R.
Membránjuk fehér vagy fekete.
A fej elülső részén nincsen kivágás (). A membrán fekete. Teste széles tojás alakú. 7,5—9,5 mm.
Pontomediterrán faj. Hazánkban elég ritka, de száraz, homokos területeken mindenütt előfordul. (IV—VIII.).
ovatus H. SCH.
Feje elöl félhold alakúan kivágott (). A membrán fehér. Teste megnyúlt, tojás alakú. 8—9 mm.
Eddig csak Ausztriából, Magyarországról és a Szovjetunió déli részeiből, valamint Szíriából mutatták ki. Ritka faj. Hazánkban szintén ritka, csak Budapestről ismert.