Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
Az első 2 csápíz körülbelül egyforma hosszú, az 1. íz nem hosszabb, mint a fej szélessége. Az előhát oldalsó tarajai nem érnek végig az előháton.
A csáp 3. íze a töve után erősen ellaposodik és kiszélesedik, sokkal szélesebb, mint a 4. íz (), több mint a fele fekete. Vörösesbarna feje sokkal hosszabb, mint amilyen széles. A csápdudoron több erős tövis van, a fejtetőn levő fogacskák sokkal kisebbek, mint a homloktövisek. Az előbát oldalsó szegélye alig ívelt, sárga, a hátulsó szegély lebenyei alig fejlettek, szélesek. Az oldalsó tarajok az előhát közepe előtt enyhén befelé hajolva végződnek. A középső taraj két oldalán tompa, hosszanti kiemelkedés van, mely előtt apró vörösesbarna tövis ül. A pajzsocska alapján 2 bársonyos barna folt van, a középvonalban és a szegélyén ülő fogacskák fehérek. A fedő egyenletes sorokban mélyen pontozott, a mélyedések előtt apró fehér fogacskákon rövid sörték erednek. A hártya füstös barna, az erek sötétebbek. Ritkán előforduló rövid szárnyú alakján a félfedő jóval a potrohvég előtt végződik, az előhát valamivel keske nyebb, mint a teljes szárnyú alaké. A connexivumok kiszélesednek, ferdén felállnak, felületük enyhén domborzatos, belső szegélyük a potroh síkjából kiugrik. A combok oldalirányban lapítottak, hosz- szanti barna-sárga csíkokkal, a lábszárakat barna gyűrűk tarkítják, külső oldalukon keskeny barázda van. A tor hasoldalán hosszanti barna és sárga csíkok váltják egymást, a potroh sárgásbarna, a haslemezek hátulsó szegélye mentén feketésbarna foltok vannak. 5,7- 7,1 mm.
Skandinávia és Anglia kivételével egész Európában elterjedt, délen gyakoribb. Magyarországon Budapest környékén sok helyütt megtalálták, ezenkívül csak Miskolcról, Mosonmagyaróvárról és Sukoróról ismerjük. Ez viszonylag rejtett életmódjával magyarázható. Homokos talajon, tápnövényeinek tövén vagy tőlevélrózsájában él. Ismert tápnövényei: lórom (Rumex) és ökörfarkkóró (Verbascum) fajok, illetve a porcsin keserűfű (Polygonum aviculare). Kifejletten telel át, lárvái nyár derekától jelennek meg. Hazai imágóit március végétől június közepéig és szeptemberben fogták.
A csáp 3. íze hengeres, csak a közepe után laposodik el, és itt fekete, keskenyebb, vagy alig szélesebb, mint a 4. íz (mint a ).
Az előhát hátulsó lebenyei fejlettek (), az összetett szemek között nincsenek feltűnően felálló tövisek. A pontszernek előtt van 1-1 apró tövis. Vörösesbarna. A pajzsocska szegélye elöl begörbült, de hátrafelé csaknem egyenesen fut. Feje valamivel hosszabb, mint amilyen széles, a csápdudorokon erős tövisek vannak. A csáp 2. íze hengeres, töve enyhén ellaposodik. Az előhát oldalsó szegélye fehér, erősen ívelt, az előhát hátrafelé erősen kiszélesedik. Az oldalsó tarajok előrefelé összetartanak, elülső végükön, mely az előhát közepe előtt van, tompa dudor lehet, előttük pedig barna dudor van az előháton. A középső taraj rövid, fehér fogacskák borítják. A pajzsocska tövén levő foltok bársonyos feketék, a középvonalban és a szegélyen levő fogacskák fehérek. A fedő pontozott, a bemélyedések előtt levő fogacskák helyenként olyan nagyok, hogy a pontozottságot elfedik. A hártya az erek között finoman ráncos, opálos barna, az erek sötétbarnák. A connexivumok nem olyan szélesek, mint az előző fajon, belső szegélyüket alacsony taraj jelzi, felületükön tompa, ferdén húzódó dudor van. A sárga combok oldalt enyhén lapítottak, hosszirányban barna csíkokkal. A lábszárak külső oldalán keskeny barázda van. A tor hasoldalának barna csíkjai a potrohon folytatódnak. 5,2-6,1 mm.
Mediterrán faj, melynek elterjedési területe északon Csehszlovákiáig, keleten Közép-Azsiáig húzódik. Magyarországon viszonylag gyakori, de elsősorban dombvidékeinken és az Alföld homokos részein elterjedt. Tápnövénye nem ismert. Kifejletten telel át, hazai imágóit április eleje és augusztus közepe között fogták, a legtöbbet június első dekádjában - homoki karimáspoloska
Az előhát hátulsó lebenyei rövidek, más alakúak (mint a ). Az összetett szemek között és mögött több kisebb-nagyobb tövis van. Az előhát elülső szegélye mentén 4 barna vagy fekete tövis látható. A fejtető erősen domború.
A fejtetőn feltűnő, nagy tövisek vannak, a pontszernek előtt levő tövis erős, jóval a pontszem fölé magasodik (, ). A fej a bomloktövisek előtt és a csápok sötét elefántcsontszínűek, sűrűn ülő fehér fogacskákkal, a fejpajzs vörösesbarna, a tövisek gyakran sötétbarnák. Az előhát elülső szegélye mögött 4 feltűnő, rendszerint fekete tompa tövis van, a külső 2 az oldalsó tarajok meghosszabbításában van. Az oldalsó tarajok elöl feketék, felmagasódnak. Az előhát oldalsó szegélye fehér. A pajzsocska tövén levő foltok bársonyos feketék, a középvonalban és a szegélyen ülő fogacskák fehérek. Az előhát sűrűn, egyenletesen fogazott, a fehér fogak között a bemélyedések (pontozás) kivehetők. A hártya barna, erei sötétbarnák, az erek között néhol fehéres foltok vannak. A connexivumok kiszélesedtek, domborzatos felületükön a fedőénél apróbb fehér fogacskák vannak. A combok enyhén lapítottak, hosszanti barna csíkokkal. A lábszárakon halvány barna gyűrűk lehetnek, külső oldalukon vékony barázda van. A tor hasoldalának mérsékelt barna csíkolatát a sűrűn álló fehér fogacskák elfedik. A potroh haslemezeinek hátulsó szegélye mentén sötétbarna foltok vannak. 5.5- 5,8 mm.
A faj eddig csak a Szovjetunió európai felének déli részéből, Törökországból, Jugoszláviából és Magyarországról ismert. Gödöllői példány alapján írták le, ezenkívül előkerült Isaszegről, Érdligetről, a Velencei-tó északi partjáról, Szárról és Pinnyéről. Életmódja nem ismert, a hazai imágókat május vége és október közepe között fogták, a legtöbbet május-június fordulóján.
A fejtetőn levő tövisek kisebbek, a pontszernek előtt levő tövis is kisebb, alig magasabb, mint a pontszernek (). A fej elülső része és a csápok 1. íze a fej többi részével egyező színű, legfeljebb a sűrűn álló fehér fogacskák miatt világosabbnak látszhat. Az előhát elülső szegélye mögött apróbb, a környékükkel egyező színű tövisek vannak. Az előhát oldalsó szegélye fehér, az oldalsó tarajok elöl alig magasodnak fel. A pajzsocska tövén 2 bársonyos fekete folt van, szegélyének tövén és a középvonalban a fogacskák fehérek. A fedőn a pontozottság és a fehér fogacskák egyaránt jól kivehetők. A hártya barna, az erek sötétbarnák. A connexivumok domborzatos felszínén a fedőénél kisebb fogacskák vannak. Lábai mint az előző fajon (tuberculata - szerk.). Hasoldalán a barna foltok hosszanti csíkokat alkotnak. 5.5- 6,3 mm.
Egész Európában elterjedt faj, az irodalom szerint hazánkban is él, az adat azonban valószínűleg téves határozáson alapszik, bizonyító példányunk nincs. Nálunk is élő ismert tápnövényei a csarab (Calluna vulgaris), mezei üröm (Arthemisia campestris), lórom (Rumex), kékcsillag (Jasione montana), sárkerep lucerna (Medicago falcata). Száraz, homokos területeket kedvel.
A csáp 1. íze sokkal hosszabb, mint a lapított 2. íz, feltűnően hosszabb, mint a fej szélessége (). Az előhát oldalsó tarajai majdnem párhuzamosak, az elülső szegélytől kis megszakítás után egészen a hátulsó szegélyig érnek. Szürkésbarna, tarka mintás, vízcseppre emlékeztető állat (). A csápdudoron rövidebb tövisek vannak. A fejpajzs tövisein és a homloktöviseken kívül a fejen feltűnő tövis nincs, összetett szemei laposak. A csáp 3. íze a tövétől kezdve lapított (), vége felé kiszélesedik, szélesebb, mint a 4. íz. Az előhát megnyúlt, hátrafelé enyhén kiszélesedik, szegélye a hátulsó sarkoknál és a tarajok feketések. Hátulsó szegélye kettősen ívelt. A pajzsocska kicsiny, szegélye a tövén kétoldalt és a csúcsán feldomborodik. Tövén a középvonalban fehér fogacskák vannak. A fedő pontozott, helyenként sűrűn borítják fehér fogacskák. A pászta és a fedő belső szegélye felmagasodik, sötétbarna, a sugárér végénél sárga folt van. A hártya feketésbarna, közepén hosszanti, hátrafelé szélesedő fehér folt húzódik. A connexivumok közepétől hátulsó sarkukig, valamint belső szegélyük mentén, hátrafelé egyre magasodó tompa fekete tarajok húzódnak. A potrohvégen fekete harántsáv van. Lábai karcsúak, a combokon hosszanti barna foltok, a lábszárakon barna gyűrűk vannak. A tor hasoldala hosszában sárga-barna csíkos. 5,5-7 mm.
Délkelet-Európában és keletre egészen Mongóliáig elterjedt faj. Magyarországról csak Budapest környékéről és a Kiskunságról ismert, innen azonban több példánya is előkerült. Homokos területeken lórom (Rumex) fajokon, azok tövén él. Lárvája világos, csápjának ízei ugyanúgy aránylanak egymáshoz, mint az imágón, egyedfejlődését lásd a . Hazai imágóit április vége és november közepe között fogták, kifejletten telel át - kis karimáspoloska