Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
A 4. és az 5. csápíz sárga vagy piros. A nőstény potroha nem nyúlt meg, és nem végződik hegyben.
A pajzs végén 1 fekete, hátul fehéren szegélyezett folt van. A connexivum fekete foltjai között barna pontozás látható. Az állat teste zöldes szürke, a corium néha rózsaszínű. 5-6 mm.
Közép- és Dél-Európában ismert, de Közép-Svédországban és Finnországban is előkerült. Faunaterületünkön csak elszórtan található. Homokos területeken az Ajuga-n él. (IV—VIII.)
pusillus H. SCH. Megjegyzés: Nem külön faj, a bipunctatus szinonimja. - szerk.
A pajzs végén levő fekete folt csak gyengén látható, a körülötte levő fehér szegély szintén halvány. A connexivumon a fekete foltok között nincs barna pontozás (). Az állat teste zöldesszürke, a corium rózsaszínű. 5-6 mm.
Mediterrán faj. Faunaterületünkön igen ritka. Eddig csak Mezőkovácsházáról, Szőllőskéről és Noviról ismerjük. (VII—VIII.)
*Egyes szerzők a S. bipunctatus-t összecserélik a S. amoenus-szal vagy a S. pusillus-szal.
A 4. csápíz, kivéve az alapját, valamint az 5. fekete. A nőstény potrohvége erősen megnyúlt, hegyes (). Teste vörös vagy szürke. A pajzs alapjának két oldalán fekvő 2. fehér folt igen nagy és erősen kidudorodik. A nőstény membránja nem éri el a potroh végét. Hímje: 6 mm, nősténye: 8 mm.
Pontomediterrán faj. A Kárpát-medencében ritka, csak elszórtan található. (V-VII.) (= bipunctatus Fabr., italicus Gmel.)