Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik. Megjegyzés: A Füzet írása óta egy új faj is jelen van hazánkban: Stephanitis takeyai - szerk.
A nyakhólyag magasabb, mint a fej. A szárnyvégeken, a zárómezőn és a középmező mellett a szegélymezőn barna foltok vannak, s így fekvő H alakú minta látszik a hátoldalon (). Sárgásbarna színű, feje barnásfekete, a csápok világossárgák, hosszúak. Az előhát barna, a peremek 4-5 sor szélesek, enyhén felfelé állnak, hajlottak. A nyakhólyag magas, elnyújtott, hátrafelé szélesedő csepp formájú, eleje túlnyúlik a fej csúcsán. A középső taraj erősen felmagasodik 3-soros, a szélsők alacsonyak, rövidek. Félfedői szélesek, a szegélymező 3-4-soros. Lábai világossárgák. 2,8-3,3 mm.
A Földközi-tenger mellékén és a palearktikus Ázsiában elterjedt faj, nálunk mindenfelé előfordul, elszaporodva kártevő. Tápnövényei a Rosaceae családba tartozó növények, köztük a cseresznye, meggy, körte, birs, ribiszke. A szívásnyomok a levelek színén apró sárga pontokként mutatkoznak, szorosan egymás mellett. Később egybeolvadásukkal nagyobb sárga foltok keletkeznek, míg végül az egész levél elsárgul és lehull. A kártétel először a korona alján a törzs közelében levő leveleken jelentkezik. Többnyire a talajszintben telel át, a nem kifejlett példányok tavaszra elpusztulnak. Nemzedékszáma bizonytalan, valószínűleg több egymásbamosódó nemzedéke fejlődik évente - reecés körtepoloska.
A nyakhólyag alacsonyabb, mint a fej. A félfedőkön sötét folt csak a középmező végénél, a szegélymezőn van. Szárnya nagy, kb. kétszer olyan hosszú, mint a potroh. A szárnyfedők erezete világos. Csápja igen hosszú, vékony. 3,5-3,8 mm.
Eredetileg ázsiai faj, amelyet Hollandián keresztül Európába is behurcoltak. Németországtól keletre még nem észlelték. Rhododendroncserjéken él, elszaporodva üvegházban is és szabadföldön is kártevővé válhat.