• A 2. csápíz a rövid elfekvő szőrözet mellett mediolaterálisan néhány feltűnően hosszú, sörteszerű szőrrel, - hasonlóan, mint a Saldula orthochila FIEB. fajnál (lásd: ). A membrán belső sejtje a Sahlbergi REUT. kivételével körülbelül 2/3 olyan hosszú, mint a mellette levő sejt () (1. alnem: Salda s. str.).
    • Előháta több mint 2,6-szor szélesebb, mint a középen mért hossza. Az exocorium laterálisán világos folttal (), legalább a disztális szöglet közelében van világos folt (). Sötét színű faj, a postclypeus oldala, a maxilláris lemez, a labrum, az 1. csápíz mediolaterális csíkja, a lábak nagy része és a subgenitális lemez vége világosak. A combok hosszanti sötét csíkokkal. A paramer olyan, mint a . A félfedők túlnyomó része fekete (), a fekete színezet kiterjedhet (), olykor csak néhány apró folt marad világos (). Habitusában a Saldula VAN DUZEE- fajokhoz áll közel, régebben oda is sorolták. 4,5 - 5,8 mm.

    • Boreo-montán euroszibériai faj, Európa középső és északi területein, valamint Szibériában fordul elő. Faunaterületünkön néhány erdélyi lelőhelye ismeretes, hazánkból még nem került elő (= Henschi REUT., umbrata SCHMIDT)


      [Sahlbergi REUT.] akt.: [      sahlbergi] - szerk.
    • Előhátuk kevesebb mint 2,6-szor szélesebb középen mért hosszánál. Az exocorium teljesen fekete, világos foltok nélkül ().
    • A félfedők sötétbarnák, felületük fénytelen vagy gyengén fénylő, rövid, közepesen sűrű, aranysárga szőrözettel. A membránerek jól láthatók. Sötétbarna állat, majdnem mindig semibrachypter (), csak ritkán macropter (). A postclypeus oldala, az anteclypeus, a maxilláris lemez, a labrum, az 1. csápíz és a lábak felületének jelentős része, valamint a szubgenitális lemez világos. A paramer olyan, mint a . A félfedők túlnyomórészt feketék, a mesocoriumon rendszerint néhány világos folt van (), máskor egészen fekete (). 5,1 - 7 mm.

    • Holarktikus montán faj, Közép-Európában magashegyi állat. Hazánk területén még nem gyűjtötték, faunaterületünkön Pozsony mellől került elő.


      [      littoralis L.]
    • A félfedők fényesek, feketék, igen elszórt rövid szőrözettel, legtöbbször semibrachypter állatok. A membrán erei alig ismerhetek fel.
    • A félfedő sima és igen fényes, pontozottság nélküli, rendszerint néhány világos folttal, a teljes szárnyú alak membránja túlnyomórészt világos. A hátoldal majdnem teljesen kopasz, csak néhány rövid szőröcs- kével. Teste túlnyomórészt fekete, a maxilláris lemez, az anteclypeus részben, az 1. csápíznek rendszerint túlnyomó része és a lábak felülete néhány folt, illetve csík kivételével világos. A paramer olyan, mint a littoralis L. fajé (). A félfedők felületének túlnyomó része fekete, néhány világos foltja rendszerint a mesocorium laterális részén helyezkedik el (). 5,6 - 7,5 mm.

    • Észak- és Közép-Európában, valamint Szibériában él, hidegkedvelő, boreo-montán faj. Faunaterületünkön még nem találták, Csehszlovákia északi részeiről azonban ismeretes, ezért északi területeinken előkerülése lehetséges.


      [      morio ZETT.]

    • Észak- és Közép-Európában, valamint Szibériában él, hidegkedvelő, boreo-montán faj. Faunaterületünkön még nem találták, Csehszlovákia északi részeiről azonban ismeretes, ezért északi területeinken előkerülése lehetséges.


      [      morio ZETT.]

    • Egész Európában előfordul, Szibériában, Közép-Ázsiában él, még Kamcsatkán is megtalálható montán faj. Az Északi-Kárpátokban többfelé gyűjtötték, így északi hegyvidékünkön előkerülése lehetséges (= flavipes Fabr., oculata Mull.)


      [Muelleri GMEL.] akt.:       muelleri - szerk.

      Megjegyzés: Magyarországon előfordul. Lásd: HUFNAGEL L. (1998): New shore bug species to the fauna of Hungary: Salda muelleri (Gmelin, 1790) (Heteroptera, Saldidae) - Folia entomologica hungarica 59: 273-274.
    • A 2. csápíz csak rövid rásímuló szőrözettel, hosszú, mediolaterális serteszerű szőrök nélkül. A membrán belső sejtje csak kevéssel rövidebb, mint a mellette levő sejt () (2. alnem: Teloleuca REUT.)
    • Az exocoriumon csak a disztális vége előtt van terjedelmes, a szélét érintő világos folt (), a combok legnagyobb része sötétbarna, az előhát ventrolaterálisan sötét. Sötét színezetű állat, a postclypeus oldalai, az anteclypeus, a maxilláris lemez és 1. csápízének rendszerint nagy része világos. A paramer olyan, mint a . A félfedők túlnyomó része fekete, az exocorium csúcsa közelében nagy, közepe táján apró világos folt van. A mesocorium számos kicsiny, a clavus egyetlen, csúcsi, világos folttal (). 4,7 - 6,3 mm.

    • Európa északi és középső területein, Szibériában, Alaszkában, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államok területén él. Faunaterületünkön a Tátrában és még néhány északi, hegyvidéki lelőhelyen gyűjtötték. Hazánkból még nem került elő, hegyvidékeinken felbukkanása lehetséges (= affinis ZETT., luteipes H.-SCN., riparia FALL.)


      [pellucens FABR.] Megjegyzés.: Jelenleg a       Teloleuca genusba tartozik, [Teloleuca pellucens] néven.
    • Az exocorium nemcsak disztálisan, hanem proximálisan is terjedelmes, szélét érintő világos folttal (). A combok sárgák, sötét foltokkal, az előhát lateroventrálisan sárga foltos. A félfedők rajzolatai kontrasztosak, a 2 nagy folt mellett csak néhány apró foltocskájuk van, felületük elszórt, rövid, aranysárga szőrözettel. Sötét színű, teste fénytelen, az anteclypeus és a labrum oldala világos, a paramer olyan, mint a . 4,5-5,7 mm.

    • A Kárpát-medencében, Lengyelországban és a Kaukázusban, valamint a Szovjetunió európai felének déli részében él. Hazánkban még nem gyűjtötték, de faunaterületünk több, tőlünk északra, illetve keletre fekvő helyéről előkerült; hazai előfordulása ezért lehetséges.


      [Brancziki REUT.] Megjegyzés.: Jelenleg a       Teloleuca genusba tartozik, [Teloleuca branczikii] néven.