Előhátán és a coriumon jól látható világos foltok vannak.
Előhátán a foltok a hátulsó szögletéig érnek. A corium foltjai szintén nagyok (). Teste tojás alakú, kékesen vagy sötétkéken csillog. Fejpajzsa valamivel hosszabb, mint a pofák (). 6—7 mm.
Dél-európai faj, de előfordul hazánkban és Csehországban is. Magyarországon mindenütt gyakori. Umbelliferákon, Ballota-n és néha gabonán is előfordul. Lárvája az ivarérett állathoz hasonlatos ()
Az előhát világos foltjai csak az oildaszegély közepéig érnek, lekerekítettek (). A fejpajzs rövidebb, mint a pofák. A pofák elülső része szélesen fölfelé hajlik (). 5—8 mm.
Kevés kivétellel egész Euráziában és Észak-Afrikában elterjedt. Magyarországon gyakori. Nedves völgyekben, bokros erdőkben, erdőszegélyen és kertekben fordul elő. Labiatákon, főként a piros virágú Stachys- (S. silvatica, S. palustris) és Ballota-fajokon található, de előfordul virágzó Prunus- és Cilematis-bokrokon, virágzó kökényen és galagonyán is, vagy azok gyökerein. Ha tömegesen lép fel, a bogyós gyümölcstermésre és a főzelékfélékre káros lehet. Imágó állapotban telel át. (III—X.).
bicolor L.
Változata:
1. Feltűnően nagytermetű, zömök állat. 9 mm. - Ritka, csupán a Retyezátból van egy adatunk [ab. Kormilevi HFY.]
Változata:
1. Egyszínű fekete. 5. csápíze duzzadt, orsó alakú. A membrán a külső szegély kivételével egyszínű barna vagy fekete. 6—7 mm. - Ritka, Magyarországon eddig csak Debrecenből került elő a törzsalakkal együtt ab. concolor NICK.
A connexivum külső szélén a potrohszelvények alapján jól látható sárga csík van.
Ritka. - A Pireneusi-félsziget, Görögország, Horvátország, Algéria, Marokkó és Kisázsia egyes helyeiről mutatták ki
[maculipes MULS.]
Kiegészítés: Maradt a Canthophorus genusban, hazánkból még nem mutatták ki.
A coriumon nincsen folt. Teste fémes kék vagy ibolyás csillogású.
A membrán feketésbarna. A test felülete fémesen kékeszöld színben csillog. Az előhát harántbemélyedése alig észrevehető. A bűzmirigyek kivezetőjárata széles, ívszerű barázdában hosszabbodott meg. 6—8mm.
Dél-Európában, Kisázsiában és Marokkóban terjedt el. Magyarországon elég közönséges. Tavasszal kövek alatt található. (IV—VII.)
Homlokának közepe a szemek előtt domború. A test felülete feketén csillog. Feje és előhátának elülső része kékes. Az előhát harántbemélyedése mély és élesen bevágott.
Ritka közép-európai faj. Faunaterületünkön Nagyenyedről, Kalje, Visevica, Ruma és Vrdnik környékéről ismert. Főleg hegyvidéki faj, de alkalomadtán sík területen is előfordul. (V—VI.)
[impressus HORV.]
Homlokának középső része a szemek előtt lapos. A connexivum fehéres foltokkal tarkított. Teste sötétkék, nagyon ritkán fekete. Az előhát harántbemélyedése széles, azonban csak gyengén látható. A bűzmirigyek kivezetőjáratai keskeny, ívszerű barázdában hosszabbodtak meg. 6—8 mm.
Palearktikus, főleg mediterrán faj. Magyarországon közönséges. Száraz legelőkön, meszes talajon, többnyire a földön, levél- és fűcsomók alatt található, azonban néha bokrokon és fákon is. Artemisia-, Thesium- és Tkymus-fajokon gyűjthető elsősorban, továbbá Helichrysum-, Salvia- és JEckium-féléken. Imágó alakban telel át. (V—VIII.)