Eredeti leírás a füzetből:
A Poloskák III. - Heteroptera III. füzetben 7 családhoz tartozó fajok magyarországi, illetve Kárpát-medencei anyagát tárgyaljuk. A Fauna Hungariae - Magyarország Állatvilága sorozat tervezésekor a Coreidae sensu lato család az 5. család lett. Azóta ezt a családot több családra osztották fel.
Miután a magyar nyelven eddig megjelent családhatározók (pl. MÓCZÁR L. szerk.: Állathatározó) is egy családként tárgyalják, az egyes családok megkülönböztetésére az alábbi kulcsot közöljük.
Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
A csáp, a középső és hátulsó combok és a lábszárak élénk fekete-sárgán gyűrűzöttek. A connexivumokon fekete és sárga foltok váltakoznak. A pofák a fejpajzson túlnyúlva találkoznak, és kettős csúcsot alkotnak - Gyűrűspoloskák
A felsorolt testrészek közül nem mindegyik ilyen. A pofák másmilyenek, esetleg a csápdudor belső oldaláról nyúlhat egy tövis a fejpajzs elé.
Az utótori bűzmirigy nyílása alig látható keskeny hasíték, a középső és hátulsó csípők között található. A potroh 5. hátlemezének elülső és hátulsó szegélye beöblösödik, így az 5. hátlemez középen megrövidül - Üvegpoloskák
Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
A hártya tövén egyetlen ér ered, ez egy kifelé, a tőhöz közelítő harántérbe fut, s e harántérből számos, többé-kevésbé párhuzamos ér fut hátrafelé () (1. alcsalád: Coreinae).
A csápdudor külső felén nincs tövis ().
A csápdudor belső oldalán befelé álló erős görbült tövis van () (= Mesocerus REUTER, 1888, Syromastes auct.)
Az előhát hátulsó szegélye egyenletesen, domborúan ívelt, a hátulsó oldalsó sarkak mögött egyetlen tompa fog látható. A fejen nincsenek tövisek, a pajzsocskán nincs taraj (= Coreus auct.)
A hátulsó combok belső oldalán rendszerint legalább 1 apró világos fog, legtöbbször azonban 1 vagy több feltűnő sötét tövis van (). A lábszáron nincs barázda. A hártya haránteréből többé-kevésbé párhuzamos erek futnak hátrafelé () (3. alcsalád: Pseudophloeinae).
A hátulsó comb belső oldalán nincs vagy csak egyetlen tövis van (); ha a comb csúcsa előtt apró tövisek lennének, az előhát szegélye finoman fűrészes, sárga.
Az előhát hátulsó sarka finoman, egyenletesen rücskös lehet, szegélye itt sima vagy finoman fűrészes (). A hátulsó combokon van tövis, a pajzsocska hegye hátrafelé enyhén megnyúlik.
A csáp 2. íze hosszabb, mint a 3. íz. Az előhát oldalsó szegélye mentén széles, sárga színű sáv húzódik, mely átterjed a szárnytőre is ().
Az előhát hátulsó sarka durván, egyenetlenül rücskös. Hasonló egyenetlen rücskök 2 hosszanti tarajt képeznek az előháton (). A hátulsó combok belső oldalán rendszerint nincs tövis. A pajzsocska háromszögletű, hátrafelé szélesedő nyúlványban végződik (= Pseudophloeus BURMEISTER, 1835).
A hátulsó combok belső oldalán több tövis van, melyek általában úgy helyezkednek el, hogy a belső tövisek után csúcsi irányban nagyobb távolságra következik egy nagy tövis, majd ehhez közel egyre kisebbedő tövis vagy tövisek lehetnek (). Ha a belső nagy tövisek hiányoznak, az előhát hátulsó szegélyén 2 hátrafelé álló vékony tövis van ().
Az előhát hátulsó szegélyén, a pajzsocska tövének két oldalán, hátrafelé nyúló vékony tövis van ().
Az előhát hátulsó szegélyén nincsenek ilyen nyúlványok.
A hátulső combok hosszúak, majdnem a potroh végéig érnek. A hátulsó lábszár középen a legvastagabb (). A csáp 4. íze a leghosszabb íz. Egész testét sűrű pelyhes szőrzet fedi.
A hátulsó combok rövidebbek, a hátulsó lábszár középen enyhén elvékonyodik. Nem a csáp 4. íze a leghosszabb íz. Testét másmilyen szőrözet borítja.
A csáp 1. ízének külső oldalán néhány feltűnő, hosszú, elálló fogacska van, melyek végén sörte ered (). Az előhát szegélyén, a hátulsó sarkak előtt oldalt álló hegyes nyúlvány van.
A hátulsó csípők egymástól ugyanolyan messze erednek, mint a többi csípők. A középmell nyúlványa kettős csúcsban végződik (). A csáp 3. íze nagyjából 1,5-szer olyan hosszú, mint a 2. íz.