Közepes és nagytestű, többnyire barnás színű poloskák. Pontszemeik vannak (), összetett szemeik a fej oldalán mérsékelten kiállnak. Fejük hosszúkás, sokkal keskenyebb, mint az előhát. A fejpajzs előrenyúlva lefelé hajlik, a pofák többnyire szintén előreállnak. Csápjaik 4-ízűek, csápdudoron erednek, mely utóbbi néha jól fejlett, hegyben végződik. A fejtetőn fogak, tövisek lehetnek. A szipóka a pofalemezek által alkotott csatornában ered, nyugalmi helyzetben a torokhoz simul, 4-ízű. Pajzsocskájuk többnyire háromszögletű. A félfedők csak ritkán rövidültek meg, a fedőn és a pásztán a hosszanti erek többé-kevésbé kiemelkednek. A hártya erezetét legtöbbször egyetlen harántérből eredő, nagyjából párhuzamosan hátrafelé futó számos ér jellemzi (), néha azonban az erezet szórt (Spathocerinae, ). Bűzmirigyeik nyílása jól látható a közép- és utótor oldallemeze közt. Combjaik, különösen a hátulsó, gyakran erősen megvastagodtak, a belső oldalon sekély barázda szolgál a lábszárak befogadására. Lábfejük 3-ízű. A potroh 1. szelvénye nem látható, a 2. részben takart, a 2-7.-ig 6 potrohszelvény látható. A potrohszelvények connexivumai kiszélesedtek. A nőstények ivarszelvényei a 7. haslemez hátulsó szegélyének többnyire mélyen bevágott öhlében láthatók (). Néha a 7. haslemez is középen fel van hasítva. A hímek ivarszerve a 9. haslemez által alkotott tokban helyezkedik el. Ez a 7. haslemez hátulsó szegélyénél, annak többé-kevésbé mély kivágásában látható (). A fogók (paramer) görbültek, gyakran különféle nyúlványokkal, egyes nemeknél határozási bélyegül is szolgálnak.
A karimáspoloskák növényevők, elsősorban a tápnövény magját vagy termését szívogatják. Terméséréskor gyakran a hajtáson, egyébként többnyire a tápnövény alatt a talajon, elszáradt növényi törmelék között, esetleg a laza törmelékes talajban találhatók. Hazai fajaink között kártevőt nem tartanak számon, a trópusokon viszont, ahol e családot igen nagy szín· és alakgazdagsággal számos nem és faj képviseli, súlyos károkat okozó fajok is élnek. Mérsékelt égövi viszonyok között évente többnyire 1 nemzedékük fejlődik ki. Petéik általában tojásdadok, máskor igen különböző alakúak lehetnek, rendszerint petefedővel, operculummal nyílnak. A nőstény a petéket a tápnövény különbözo részeire rakja le, egyesével, sorba vagy egymás melletti sorokba. A peterakás egy sajátságos esetét is megfigyelték, a Phyllomorpha laciniata VILLERS nősténye petéit a hímre ragasztja, s a lárvák itt is kelnek ki. Öt lárvaállapotuk van, az utolsó kettőben a szárnykezdemények már jól láthatók, az 5. (utolsó) állapotban a félfedő kezdeménye túlnyúlik a hátulsó szárnyon. A lárvák feje keskenyebb, mint az előhátuk, fejpajzsuk nem nyúlik feltűnően előre. Két bűzmirigyük van, a potroh hátoldalán levő nyílásaik kiemelkedéseken vannak az 5. és 6. potrohszelvényen (mint a ). Az imágók többnyire mozgékonyak, jó repülők, megzavarva viszonylag könnyen szárnyra kapnak.
A családnak a Földön több mint 2000 faja él, zömmel a trópusokon.
Forrás: Dr. Vásárhelyi Tamás: Fauna Hungariae 157. füzet Poloskák III. - Heteroptera III.