A hímvessző jóval a csúcsa előtt a legszélesebb, nem párhuzamos, hátrafelé nagyon gyengén elkeskenyedik, előrefelé egyenes vonalban keskenyedik, majd a csúcson szélesen lekerekített, középen kerekített tompa csücsökkel. A csúcsi barázdák alul mélyek, ezzel szemben az oldalszegély és a barázdák közt alig benyomott, oldalt a ferdén futó ráncok durvák és ritkán állnak. Alul középen végig gyengén domború (). Kisebb termetű. Színe fénylő fémeszöld vagy olajos zöldeskék. Homlokdudorai kerekdedek, hátul kevésbé élesen határoltak. Az előtor háta elmosódottan pontozott, közte recézett és zsírfényű. 4—4,8 mm.
Dél-európai faj. Északon Közép-Franciaországig, Dél-Tirolig, keleten Görögországig fordul elő. Magyarországon főleg a síkság mocsaras területein találták, ahol helyenkint gyakori (Bátorliget, Ócsa, Tabdi, Zamárdi, Magyaróvár stb.). Tápnövénye Dél-Európában irodalmi adatok szerint a Vitis vinifera, amelyen a friss hajtások megrágásával károkat is okozhat. Nálunk észrevehető kárt nem okoz, mocsaras helyeken valószínűleg a Vitis silvestris a tápnövénye
Változata:
1. Színe kék. — A törzsalak közt fordul elő, de ritka (Zemplén)
ab. hispana All.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.