Az előtor háta középen nagyon finoman és elmosódottan pontozott, testük fényes, szárnyfedőik is igen finoman pontozottak, oldalt és a korongjukon is több helyen sorokba rendezettek; köztereik simák, erősen fénylők, nem recézettek.

Két alfaja található nálunk:

1 (2) Az előtor háta a tövén párhuzamos, elöl kerekítve elszűkül, legnagyobb szélessége a közepe táján van. A szárnyfedők vége a varratszögletben egyenként derékszögű. Színe ércfényű kék. 6—8 mm.

A törzsalak a Volgától keletre egészen az Usszuri vidékéig fordul elő. Japánban, Koreában és Kínában több más alfaj helyettesíti. Európában elterjedése korlátozott. Lombardiában, Isztriában és Venezia Giuliában 1—1 alfaj képviseli. Az alábbi alfaj Közép-Európában terjedt el és a Tornai-Karszt területéről (Szádellő) is van adatunk. Nyilván Magyarországon is előfordul (= asclepiadis auct. nec Villa)

aurichalcea Mannh. ssp. bohemica G. Müll.

Változata:

1. Színe zöld. — Előfordul az alfajjal együtt
[ab. viridisplendens Bechyné]

2 (1) Az előtor háta a tövén a legszélesebb, előrefelé egyenes és gyengén elszűkül, elülső szögleteinél hirtelen kerekített. A szárnyfedők vége a varratszögletben egyenként szélesen lekerekített. Színe kékesibolya, olykor gyengén zöldes vagy rézvörös fénnyel. 7,5—8,5 mm.

Előfordul Erdélyben, ahol szórványosan az egész területen megtalálható, de főleg a Marostól délre. Ide tartozik valószínűleg egy magyarországi adat is (Szegedről), amely azonban további megerősítésre szorul; az állatot feltehetőleg árvíz hozta le a Maros folyón (= asclepiadis auct. nec Villa, eurina Bechyné nec J. Friv.)

aurichalcea Mannh. ssp. problematica Kasz.