Az előtor háta kétoldalt a tövében nem benyomott, legfeljebb lapos, és néhány nagyobb sűrűn elhelyezett pont miatt ráncos (). Teste fényes, fémfényű, vörösesibolya színű, olykor zöld árnyalattal. Az előtor hátának pontozása finom és szórt, a szárnyfedői erősebben és sűrűbben pontozottak. 7—11 mm.
Előfordul a Központi- és Keleti-Kárpátokban. Magyarországon eddig csak a Zempléni-hegységből került elő (Pálháza), de ott is nagyon ritka
Változatai:
1. Olyan, mint a törzsalak, de teste felül olajzöld, ibolyás színnek nyoma sincs. — Előfordul az Északkeleti- és Keleti-Kárpátokban. Magyarországi előfordulása várható
[ab. marmarosensis Reitt.]
2. Olyan, mint a törzsalak, de teste ibolyáskék vagy kék, vörös árnyalat nélkül. — Előfordul a törzsalak közt; nálunk egyetlen lelőhelye a Zempléni-hegység (Pálháza)
ab. styriaca Bechyné
3. Sokkal kisebb, mint a törzsalak (6,5—7,5 mm), felülete erősebben pontozott és színe kék. — Eddig csak a Magas-Tátrából ismerjük, de valószínű, hogy messzebb is elterjedt
[ssp. euminuta Bechyné]
4. Ugyancsak kisebb a törzsalaknál (7—8 mm), sötét ibolyáskék vagy kék, erősebben pontozott, fénytelenebb. — Előfordul a Délkeleti- és Déli-Kárpátokban, de ritka
[ssp. Deubeli Bechyné]
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.