A hímvessző alsó oldalán a ferdén futó ráncok a közepe táján teljesen elenyésznek, a csúcsa felé az oldalbenyomatban is ráncoltak. A barázdák a középvonal mellett a csúcsi harmadban csaknem párhuzamosak. A csúcsa majdnem szögletesen lekerekített, közepe éles fogacskában kihúzott. Oldalai majdnem párhuzamosak (). A szárnyfedők pontozása elmosódott, a pontok köze sűrűn recézett és emiatt zsírfényű; olykor a pontozása alig kivehető, durván recézett és zsírfényű. Az előtor háta sokkal keskenyebb, mint a szárnyfedők töve. Homlokbarázdái mélyek, homlokdudorai megnyúlt tojásdad alakúak és az arcél végénél érintkeznek, hátulsó szegélyük jól határolt és középen V-alakú. Az arcél vége a szemek között széles és domború, nem bordaszerű. A csáp 2. íze sokkal rövidebb, mint a 3. íz. Színe zöldeskék, olajzöld, ritkán kék vagy kékeszöld. 4—5 mm.
Előfordul csaknem az egész palearktikus táj északi felében Angliától Japánig. Magyarországon elterjedt és gyakori, főleg vizenyős helyeken vagy vizek mentén. Tápnövényei Salix-félék, a Myricaria germanica és a Hippophaë rhamnoides (= consobrina Duftschm., erucae Fabr., hippophaës Aubé)
Változata:
1. Színe fekete vagy feketés ibolyáskék. — A törzsalak közt fordul elő, de ritka (Jászó, Déva)
ab. nigra Tenenb.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.