Hyphydrus anatolicus GUIGNOT, 1957 – Déli gömbcsíkbogár
A test hossza 4,2–5,4 mm, szélessége 2,8–3,5 mm. A fej rozsdavörös, elülső éle lekerekített (esetleg enyhén lecsapott), nem szegélyezett, de gyengén észrevehető az elülső él két oldalán. Pontozása igen finom, majdnem egyenletesen szórt. Az apró hálózatos recézet nem feltűnő, az előhát és a szemek közelében részben elmosott. Az elülső részen mindkét oldalon sekély bemélyedés van. A csáp és a tapogatók rozsdavörösek. Az előhát rozsdavörös, az alapon és az elülső él mentén gyakran enyhén sötétebb. A pontok szabályosak. A pontozás az alapon a legdurvább, az elülső részen és az oldalakon finomabb. Az előhát oldalai enyhén lekerekítettek. Az előhát és a szárnyfedő között a körvonal nem befűzött. A szárnyfedő sötét rozsdavörös vagy rozsdavörös. A pajzsocska környékén és a vállaknál néha világosabb. Pontozása kettős: a durvább pontok ritkábbak, legsűrűbben a pajzsocska környékén állnak. A finomabb pontok egyenletesen szórtak. A szárnyfedő korongján egy pontsor van, amely hátrafelé elmosódik, emellett a szárnyfedő oldalain is van egy valamelyest szabálytalan pontsor. A mellfedő rozsdavörös, pontozása feltűnő. A hasoldal rozsdavörös, részben világosabb, pontozása elég durva, a potrohon finom és nem feltűnő. A potroh recézete feltűnő. A lábak rozsdavörösek, a hátsó láb enyhén sötétebb. A mellső és középső lábfejek kiszélesedtek. A hosszabb hátsó sarkantyú gyakran határozottan hajlott. A nőstények dimorfak: a szárnyfedő vagy csillogó, vagy az egész testet apró recézet fedi és részben matt. A mellső és középső lábfejízek nem szélesedtek ki. A hátsó sarkantyúk egyenesek.
Fejpajzsának lekerekített elülső éle alapján könnyen felismerhető.
Bosznia-Hercegovinából, Görögországból, Horvátországból, Macedóniából, Olaszországból, Oroszországból és Törökország ázsiai részéről ismert faj. A régi magyar irodalomban sehol nem szerepel, régebben a H. sanctus SHARP, 1882 szinonímájának tekintették (BISTRÖM 1982), a későbbiekben önálló fajként szerepel (WEWALKA 1984). Az összes magyar H. sanctus adat (ÁDÁM 1992, 1996a, CSABAI 2000, CSABAI et al. 1999) erre a fajra vonatkozik, előbbi csak Izraelből, Jordániából és Szíriából ismert. A Dunántúlon helyenként nem ritka, az Alföldön előfordulása szórványos. Sokszor a H. ovatus-szal együtt gyűjthető (CSABAI et al. 1999).
Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.