A szárnyfedők széles és felhajló oldalpereme körülveszi a vállat, átterjed a tőszegélyre és majdnem eléri a tőszegély közepét. A szárnyfedőkön nincsenek kiemelkedő bordák, legfeljebb csak nyomuk látható, sűrűn és durván, hátrafelé azonban valamivel finomabban pontozottak. Az előtor háta széles és rövid, oldalpereme elöl szélesen lekerekített, felhajló, és az elülső szögletekben mély gödör ül. Középvonalában és kétoldalt sekély benyomat van, igen durván pontozott. Teste egyszínű fekete, olykor a fejtető barnásfekete, valamint a potroh utolsó haslemezén kétoldalt 1—1 barnásfekete folt nyoma látható. 6—10 mm.
Előfordul csaknem az egész holarktikus régióban. Magyarországon mindenütt nagyon közönséges. Tápnövényei az Achillea millefolium, Chrysanthemum vulgare és más Chrysanthemum-fajok, továbbá Taraxacum-, Cirsium-, Stellaria-, Cardamine-fajok és még sok más dudvanövény. Szántóföldek gyomszegélyén különösen gyakori — Fekete olajosbogár
Változata:
1. A fejtető, olykor a homlokdudorok is, valamint két folt a potroh utolsó haslemezének a végén téglavörös. — A törzsalak közt Magyarországon mindenütt előfordul és gyakori (= hunyadensis Csiki)
ab. rufifrons Laboiss.Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.