Homlokdudorai elmosódottak és felül a homloktól nem választja el éles vonal őket. A szemek belső sarkától a csápok tövéig futó barázda élesen bemélyedt. A szárnyfedők pontozása hátrafelé és a varraton elmosódott. Feje és az előtor háta, valamint alul és a hátulsó combjai fekete színűek, az elülső és középső combok nagyrészt, a hátulsó lábszárak is barnák. A szárnyfedők alapszíne sárgásbarna, varrata azonban fekete, a fekete varratsáv a pajzsocska mögött kiszélesedik, legtöbbször a csúcsot is eléri, oldalszegélyén többnyire nagy, hosszúkás folt van, amely azonban sem a vállbütyköt, sem a varratszögletet nem éri el, olykor csak 1—1 kis kerek folt van meg a közepe előtt. A ♂ utolsó haslemezének a végén, középen, egy mély gödröcskeszerű bemélyedés van, amelyet élecske határol. A hímvessző a végén elkeskenyedik, csúcsa lekerekített és kétoldalt gyengén öblös, oldalnézetben a vége erősen, S-alakban hajlott (). 2—3 mm.
Előfordul csaknem egész Európában, a Földközi-tenger mellékén, keleten Közép-Ázsiáig. Faunaterületünkön szórványosan sokfelé előfordul, de a törzsalak ritka. Tápnövényei Verbascum- és Scrophularia-fajok (= lateralis Ill.)
Változatai:
1. Hasonlít a törzsalakhoz, feje és előtora sötét, de a szárnyfedőkön csak a varratszegély fekete. — Sokkal gyakoribb, mint a törzsalak
ab. domesticus Weise
2. Feje és az előtor háta is világos színű, csak a szárnyfedők varratszegélye sötétebb. — A törzsalakkal együtt fordul elő
ab. patruelis All.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.