Dytiscus circumflexus FABRICIUS, 1801 – Foltoshasú csíkbogár

A test hossza 27,0–33,1 mm, alakja hosszúkás ovális, rendesen viszonylag keskeny. A fej fekete, a fejpajzs – elülső szegélyét kivéve –vörösesbarna, a homlok V alakú rajzolata és az elülső szögek vörösesbarnák. A fejpajzs elülső éle fokozatosan hajlott. A fej függelékei vöröses-sárgásbarnák, a csáp hosszú. A hátoldal pontozása a hímeken nagyon finom, a barázdálatlan nőstényeken finom, a barázdált nőstényeken durva. Az előhát alapszíne sárgásbarna, közepén a haránt fekete rajzolat a közepén keskenyebb, mint az oldalain. Az elülső sárgásbarna szalag legalább fele olyan széles, mint az oldalsó szalagok, valamint kevesebb, mint fele olyan széles, mint a középső fekete rajzolat. A szárnyfedő fekete, oldalai szélesen sárgásbarnák. Sima vagy a barázdált nőstényeken az alapi kétharmadban 10–10 hosszanti barázda látható rajta; a barázdák az oldalak felé harározottan rövidebbek és szélesebbek. A hasoldal sárgásbarna. Az utómell és a hátsó csípő középső része, valamint a potroh haslemezeinek elülső-oldalsó része fekete. Az utómell oldalszárnyai viszonylag szélesek. A hátsó csípőnyúlvány belső éle homorú, csúcsa erősen és hosszan kihegyezett. A lábak vöröses-sárgásbarnák. A hímek mellső lábfejének talpán 480, a középső láb első három lábfejízének talpán kb. 1130 tapadóserte van.

A hozzá leginkább hasonló D. circumcinctus-tól kontrasztos hasoldala, fekete szemkerete és csípőnyúlványának hosszú, hegyes csúcsa alapján különíthető el. Külső bélyegei (különösen a testalak és a hasoldal színe) igen változatosak. A hasoldal a legtöbb példány esetében kontrasztos fekete foltokkal tarkított, azonban elterjedési területének keleti felén – így hazánkban is – nem ritkák az egyszínű sárga hasoldalú példányok (ROUGHLEY, 1990).

Nagyrészt európai faj. Angliától keleten Lengyelországig és Kisázsiáig, délen Észak-Afrikáig, északon Dániáig szinte mindenhol megtalálható. Magyarországon sem mondható ritkának. Főképp nyílt területek kisebb tavait, árkait kedveli, legalább egy kevés növényzetet igényel. Az imágók a vízben telelnek át, jó repülők. A legtöbb nőstény barázdálatlan, azonban sok helyről előkerültek barázdált egyedek is (Lengyelország, Hollandia, Németország, Kréta, stb.). Északabbra, illetve a déli magashegységekben a barázdált nőstények aránya magasabb. Magyarországról csak barázdálatlan nőstényeket ismerünk.