Kisebb. A szárnyfedők varratszöglete egyenként lekerekített. Csápja hosszabb, fonál alakú, 10. íze majdnem kétszer olyan hosszú, mint amilyen széles. Az előtor hátának csupasz közepe előre és hátrafelé is kiszélesedik, de sem az elülső, sem a hátulsó szegélyt nem éri el. Szárnyfedői domborúbbak. Teste sárga, az előtor közepe barna, melle fekete. A hímvessző széles, közepétől kezdve fokozatosan elkeskenyedik és a vége lekerekített hegyben végződik (). A ♀ utolsó haslemeze középen kissé kikanyarított (). 4—5 mm.
Előfordul a palearktikus régió északi felében Európától Japánig. Magyarországról is van példány, de közelebbi lelőhelye ismeretlen. Tápnövénye a Lysimachia vulgaris és a Hydrocharis morsus-ranae (= sagittariae Weise nec Gyll.)
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.