Graphoderus cinereus (LINNAEUS, 1758) – Gyakori tavicsíkbogár
A test hossza 13,8–15,3 mm, alakja szélesen ovális, legnagyobb szélessége a közepe mögött mérhető. A fej fekete, két hátulsó foltja és a fej elülső fele sárgásbarna. A fejpajzs közepén lévő fekete madár alakú rajzolat legtöbbször összeolvad a hátulsó rész fekete foltjával. A csáp sárgásbarna, csúcsíz elülső fele barna. A tapogatók sárgásbarnák, csúcsaik barnák. A hátoldal pontozása kettős, recézete a fejen, az előháton és a szárnyfedő alapi felén többé-kevésbé rejtett. Az előhát sárgásbarna, elülső és hátulsó éle mentén egy-egy fekete szalag van. Az elülső szalag gyakran elkülönült az elülső éltől, és nem éri el az előhát oldalsó élét. A hátulsó szalag elkeskenyedő oldalsó része ritkán eléri az oldalsó szögeket. Az előhát oldalai és alapja finoman – a nőstényeken erősebben – ráncolt. A szárnyfedő apró fekete foltjai összeolvadtak és durva hálózatot hoznak létre, oldalai és a varrat melletti keskeny sáv sárgásbarna. A szárnyfedő nagyobb pontjai szélesen szórtak, finoman beszúrtak. A fekete foltok pontjai durvábbnak tűnnek, mint a sárgásbarna részeken lévők. A szárnyfedő mindkét ivar esetében sima. A hasoldal és a lábak vöröses-sárgásbarnák. Az utómell oldalszárnyai keskenyek: a hátsó tompor csúcsánál sokkal keskenyebbek, mint az utótori melltőlemez a középső csípők között. A szárnyfedő mellfedője a csúcs felé fokozatosan keskenyedik. A hímek mellső karmai egyszerűek, sokkal rövidebbek, mint az 5. lábfejíz. A mellső lábfej korongjának talpán 3 nagy és 25–27 kicsi tapadókorong van. A középső karmok egyenlőek, a középső láb első három lábfejíze kiszélesedett, talpán 2 szabályos sorban 14 tapadókorongot visel. A nőstények hátsó lábának hátulsó karma kb. másfélszer olyan hosszú, mint az ívelt csúcsú elülső karom.
A hozzá leginkább hasonló G. zonatus-tól az előhát hátulsó éléhez folyamatosan kapcsolódó fekete szalagja és a hímek középső lábfejének talpán szabályos sorokban elhelyezkedő tapadókorongok alapján választható el. A szintén hasonló G. austriacus-tól egyenlő középső karmai alapján különíthetjük el.
Palearktikus faj, Elterjedési területe keleten Mongóliáig húzódik. Hazánkban gyakorinak mondható. Általában növényzetben dús kisebb tavakban él. Szaporodása sekély, időszakos vizekhez kötődik. Petéit általában sások, nőszirom és gyékény fajok szöveteibe rakja, de gyakran gyűjthetők a lárvái növényzet nélküli kisvizekben is (GALEWSKI 1974b). A vízben vagy nedves mohában telel.
Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.