Agabus undulatus (SCHRANK, 1776) – Harántsávos gyászcsíkbogár
A test hossza 7,0–7,8 mm, alakja enyhén hosszúkás ovális, körvonala folytonos. A fej vörösesbarna, középen kiszélesedő hátulsó szegélye szurokfekete. A csáp sárgásbarna, a 11. csápíz csúcsi fele fekete. A tapogatók alapja sárgásbarna, utolsó íze a csúcsi félben fekete. A hátoldal fémes árnyalatú, recézete egyszeres. A szárnyfedő sejtjei kicsik, többé-kevésbé lekerekítettek, kb. azonos méretűek, mint a durva pontocskák. A recézet egyes nőstényeken nagyon mélyen bevésett. Az előhát fekete vagy barna, oldalai szélesen vörösesbarnák. Legszélesebb pontja az enyhén tompa hátulsó szögeknél mérhető, oldalai szegélyezettek, a szegély a hátulsó félben fokozatosan elkeskenyedik, az elülső szögek közelében gyenge. A szárnyfedő szurokbarna vagy fekete, oldalai vörösesbarnák, sorpontjai feltűnők. Az elülső harmadban jellegzetes, szögesen hullámos, sárga haránt sáv található. Ez egyes esetekben többé-kevésbé redukált. A csúcsi félben apró sárga foltok vannak. A hasoldal nagyrészt sötét vöröses-szurokbarna, a mellfedőperem, a szárnyfedő mellfedője, az előmell, a hátsó csípőnyúlvány és a potroh haslemezeinek oldalai és hátulsó szegélye vörösesbarna. A lábak vörösesbarnák. Az előtori melltőlemez keskenyen kihegyezett, tetőszerűen kiemelkedik. Az utómell oldalszárnyai nagyon keskenyek, nyelvszerűek. A hátsó lábszár alsó oldalán durva pontok vannak. A hímek mellső és középső lábának első három lábfejíze kiszélesedett, a mellső karmok enyhén megnyúltak, alsó élük gyengén hullámos. A pénisz hosszú, csúcsa keskenyen kihúzott.
A nagy hátsó csípő és a szárnyfedő rajzolata alapján könnyen felismerhető.
Közép- és észak-európai faj, elterjedési területe Franciaországtól, Ausztriától Nagy-Britanniáig, Dél-Skandináviáig és Oroszországig, keleten Kirgiziáig húzódik. Az állandó vizek lakója, hazánkban a hegyvidékeken és a síkságon is gyakori. Az Alföldön leggyakrabban kisebb eutróf tavakból és holtmedrekből kerül elő. Kedveli a lápokat, mocsarakat is. Az imágók röpképtelenek. Petéiket levelek hónaljába rejtik (GALEWSKI 1974c). Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.