Szárnyfedőik az elülső harmadban igen durván és mélyen pontozottak, a pontozás már a középen is finomabb, majd a vége felé fokozatosan finomodik, de a pontok élesen bemélyedtek, és a köztereik recézettek. Feje nagyon sűrűn és durván, az előtor háta még durvábban pontozott, de a pontozás kevésbé sűrű; a korong közepén olyan nagy pontokkal, mint a szárnyfedők tövén a váll körül, meglehetősen fénylő. Teste fekete, a felület szőrözete rövid és sötét, a pajzsocska és az előtor hátulsó szegélye a ♀ esetében aranysárga szőrszegéllyel. A hímek pajzsocskája ezüstösen szőrözött. 14-18 mm.
Előfordul Közép- és Dél-Európa hegyvidékein, Észak-Európa déli felében, Angliában, keleten a Kaukázusig és Iránig. Faunaterületünkön a hegyvidéken, főleg a Kárpátokban nagyon gyakori, Magyarországon ritka, középhegységeink magasabb pontjain fordul elő (Mecsek hegység; Kőszeg és Sopron környéke; Bükk hegység: Garadna-völgy, Nagyvisnyó; Balaton-felvidék: Tátika; Budai-hegyek: Hárs-hegy stb.). Lárvája többnyire bükkfában fejlődik, de gyertyánban, tölgyben, égerben, nyírben és gesztenyében is megtalálható. Száraz fák még nem korhadó ágaiban él. A bogarak június-júliusban rajzanak, meleg, szélcsendes, napfényes időben ernyősvirágokon, bodzán stb. találhatók - Hegyi virágcincér.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Leptura nemhez tartozott. Jelenleg az Stictoleptura nembe van besorolva. - szerk.
Változatai:
1. A szárnyfedők rövid szőrözete nem fekete, hanem világossárga vagy szürkés. A törzsalakkal együtt fordul elő, gyakori
ab. Stichae HEYR.
2. Szárnyfedői nem feketék, hanem sötétebb vagy világosabb barnássárgák. Ritka, faunaterületünkön eddig csak a Kárpátokból került elő (= ochracea auct. non FAUST)
[ab. oehraceipennis PIC]
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1971): Fauna Hungariae 106. füzet Cincérek - Cerambycidae