Teste kék vagy ibolyáskék, a csápok, lábfejek és a has feketésbarnásak, csak az 1. csápíz kékes; felülete gyéren szőrös. Az előtor háta nagyon durván, sűrűn és ráncosan pontozott, korongja emiatt fénytelen (♀), vagy töve középen egy széles, párhuzamos szegélyű folton durván pontozott, de közterei fényesek, míg egyebütt nagyon sűrűn, ráncolva pontozott s fénytelen. Szárnyfedői durván és sűrűn pontozottak, fényesek, hosszanti vagy harántlécek nélkül (). 8-18 mm.
Előfordul egész Európában és Ázsia északi felében Japánig. Faunaterületünkön a hegyvidéken, főleg a Kárpátokban elterjedt és gyakori, Magyarországon a hegyvidéki fenyvesekben, egyebütt ritka (Magyaróvár, Siófok, Esztergom, Szár, Szigetvár, Tihany). Lárvája főleg lucfenyő és jegenyefenyő kérge alatt él, de más fenyőfélékben, sőt olykor tölgy-, éger-, fűz- és gyümölcsfák száraz törzseiben is megfigyelték. A feldolgozott vagy beépített fában is gyakran megtalálható, különösen erdei építményekben, amikor a fát a feldolgozás előtt nem hántolták meg. Az imágó májustól júliusig repül, s főleg a tápnövényén találjuk - Kék korongcincér
violaceum L.
Változata:
1. Színe nem kék, hanem fémfényű zöld. - Előfordul a törzsalakkal együtt (Dóval, Késmárk, az Északi-Kárpátokban)
[ab. virescens STIERL.]
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1971): Fauna Hungariae 106. füzet Cincérek - Cerambycidae