Graphoderus austriacus (STURM, 1834) – Kis tavicsíkbogár
A test hossza 12,0–14,0 mm, alakja szélesen ovális, legnagyobb szélessége a közepe mögött mérhető. A fej fekete, két hátulsó foltja és a fej elülső fele sárgásbarna. Közepén fekete, madár alakú rajzolat van, amely legtöbbször összeolvad a hátulsó fekete folttal. A csáp sárgásbarna, a csúcs felé eső ízek csúcsa barna. A tapogatók sárgásbarnák, csúcsuk barna. Az előhát sárgásbarna, elülső és hátulsó éle mentén két fekete szalag húzódik: az elülső szalag nem éri el az előhát oldalszegélyét, a hátulsó szalag a szegély felé fokozatosan elkeskenyedik, az oldalakig azonban ez sem fut ki. A szárnyfedőn a sűrűn szórt fekete foltok hálózatot formálnak. Oldalai és a varrat melletti keskeny sáv sárgásbarna. A hátoldal recézete a fejen, az előháton és a szárnyfedő alapi felén rejtett. A szárnyfedő mindkét ivar esetében sima. A hasoldal és a lábak sárgásbarnák. Az utómell oldalszárnyai viszonylag szélesek: a középső tomporok csúcsánál szélességük azonos az utótori melltőlemez középső csípők között mért szélességével. A szárnyfedő mellfedője a csúcs felé fokozatosan keskenyedik. A középső láb elülső karma hosszabb, mint a hátulsó karom, ez a hímeken jobban kifejezett. A hímek mellső karmai határozottan hosszabbak, mint az 5. lábfejíz, a hátulsó karom alsó éle lefelé enyhén kiszélesedett, kicsivel rövidebb, mint az elülső karom. A mellső lábfejek korongjának talpán 3 nagyobb és 12–13 kisebb tapadókorong van. A középső lábfej nem szélesedett ki, rajta tapadókorongok nincsenek. A nőstények előhátának oldalai ráncoltak, a szárnyfedőn a pontok mélyebben beszúrtak.
Elkülönítése a hozzá leginkább hasonló G. cinereus és G. zonatus fajoktól az egyenlőtlen középső karmok és az utómell széles oldalszárnyai alapján a legegyszerűbb.
Szélesen elterjedt palearktikus faj, elterjedési területe nyugaton Franciaországig, keleten Mongóliáig és az Amúrig húzódik. Magyarországon a leggyakoribb Graphoderus-faj. Főképp növényzetben gazdag kisebb tavakban, nyílt területeken él. Szaporodása, peterakása időszakos vizekhez kötődik (GALEWSKI 1974b). Az imágók a vízben vagy nedves mohában telelnek át.Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.