A hímvessző vége félkörben lekerekített, középen nem kihúzott tompa- vagy hegyesszögbe. Alsó oldalán a végén éles borda fut kétoldalt, amelyek a közepük felé tartanak és hosszuk 1/4-étől közepükig, ahol elenyésznek, párhuzamosan futnak. Oldalszegélyük a középig ugyancsak bordaszerűen éles. Felülete az oldalszegély mellett hosszában benyomott, közepe a végén laposan benyomott, középen vályúszerű (). Homlokdudorai nagyobbak, mint a csápgödör. A szárnyfedők felülete egyenletesen és szórtan, meglehetősen durván pontozott, a pontok köze recézett és kissé zsírfényű. Varrata a csúcs előtt benyomott. Színe olajzöld, fémeszöld vagy kékeszöld (). 3—4 mm.
Előfordul csaknem az egész palearktikus tájban. Magyarországon mindenütt nagyon közönséges. Tápnövényei a Polygonum aviculare, Oenothera biennis, Chamaenerium angustifolium, valamint Epilobium- és Clarkia-fajok, de ezeken kívül még sok más növényen is előfordul
Változatai:
1. Felülete világosabb vagy sötétebb kék. — Előfordul a törzsalakkal együtt és nem ritka
ab. lugubris Weise
2. Felülete sárgaréz- vagy bronzszínű. — A törzsalak közt fordul elő, de nem gyakori
ab. nobilis Weise
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.