Az előhát hátulsó szögletei lekerekítettek (), nem hajlanak felfelé, és az exocorium kiszélesedett részét majdnem annyival haladják túl, mint amilyen széles az exocorium az alapján. Az előhát oldal szélei majdnem egyenesek, a bűzmirigy kivezetőnyílása hosszú, egyenes levezetőcsatornában fekszik. Az állat zöldesszürke, a lábszárak és néha a lábfejek színe kissé barnás.
Az egész palearktikumban elterjedt, Afrikát kivéve. A Kárpát-medencében gyakori. Általában az Umbelliferák, Compositák és a Verbascum virágait keresi fel.
Gyümölcsfákon is található, de számottevő kártételéről még eddig nem tudunk, (V-IX., XII.) (= purpureipennis De Geer, nigricornis Fabr.) - Gyümölcspoloska
pudicus PD.
Megjegyzés: Az említett purpureipennis-t jelenleg külön fajnak tekintjük. - szerk.
Változatai:
1 (6) Pajzsa nem fekete.
2 (5) Az előhát hátulsó szöglete szélesen lekerekített.
3 (4) Vérpiros, néha bőrbarna. Lábszára és lábfeje piros, karmai feketék. - Faunaterületünkön nem túl gyakori, elszórtan található. (VI-IX .) ab. pyrrhosoma WESTW,
4 (3) Barnásfekete. Feje majdnem egészen fekete. Az előhát oldalszélei és a connexivum szintén fekete. - Igen ritka. Faunaterületünkön eddig az Alföről (Apatin, Farkasd, Pancsova) és az Adriai-tenger partvidékéről (Fiume) került elő. (V.) [ab. tarsatua M. R.]
5 (2) Az előhát hátulsó szöglete keskenyen lekerekített. Vérpiros. - Nem gyakori . Az Adriai-tenger partvidékéről, a Kárpátokból és a Mezőségbői, hazánkban
az Alföldről, a Dunántúli dombvidékről és a Börzsöny, valamint a Bükk hegységből került elő. (VI-VII.) ab. humeralia HONV.
6 (1) Pajzsa fekete. - Eddig csak Magyarországról került elő 1 példányban (Nova, Zala m., VII.) ab. atroscutellatus HFY.
Forrás: Cs. Dr. Halászfy Éva: Fauna Hungariae 46. füzet Poloskák II. - Heteroptera II.