Agabus affinis (PAYKULL, 1798) – Lápi gyászcsíkbogár
A test hossza 6,2–7,1 mm, alakja megnyúlt, oldalai majdnem párhuzamosak, körvonala folytonos. A fej fekete, keskeny elülső szegélye és két alapi foltja vörösesbarna. A csáp vöröses-sárgásbarna, a 11. íz csúcsa szurokfekete. Az előhát fekete, oldalai keskenyen vörösesbarnák, oldalai szegélyezettek, a szegély az elülső szögek felé fokozatosan keskenyedik. A hátoldalon apró recézet nincs, a durva recézet sejtjei igen kicsik, változó méretűek. A metszéspontokban gyakran apró beszúrt pontocskák vannak. A szárnyfedő fekete, a csúcs közelében és az oldalain középen lévő foltok sárgák, sorpontjai erősek és szabálytalanok. A hasoldal fekete, a mellfedőperem elülső része, a hátsó csípő közepe és a potroh haslemezeinek hátulsó szegélye vörösesbarna. A combok szurokfeketék, csúcsuk vörösesbarna. A lábszárak és lábfejek vörösesbarnák vagy barnák, a hátsó lábon gyakran sötétebbek. Az előtori melltőlemez tompán hegyes, tetőszerűen kiemelkedik, oldalai keskenyen, de határozottan szegélyezettek. Az utómell oldalszárnyai közepesen szélesek (CS/U=2,3–2,6). A hímek potrohának 3. haslemezén egy sorban, kb. 20, egymáshoz közel álló, rövid, hajlott hosszanti borda található (hangképző szerv). A hímek mellső és középső lábának első három lábfejíze kiszélesedett, a mellső láb elülső karma az alaphoz közel egy keskeny, hegyes fogat visel. A pénisz felülnézetben keskenyen kihegyezett.
A hozzá leginkább hasonló A. unguicularis-tól tetőszerűen kiemelkedő előtori melltőlemeze és szélesebb testalakja, a többi Agabus-fajtól szárnyfedőjének nem hosszanti irányban megnyúlt sejtjei és az előhát elülső éle mentén futó, nem megszakított pontsor alapján választható el legegyszerűbben.
Szélesen elterjedt palearktikus faj, főképp a boreális régióban gyakori. Franciaországtól és Észak-Olaszországtól Nagy-Britanniáig és Skandináviáig, keleten Kamcsatkáig mindenhol megtalálható. Hazánkban igen ritka. Legtöbbször Sphagnum-lápokhoz kötődik, de kis erdei mocsarakban is gyűjtötték. A legtöbb imágó röpképtelen, de egyes esetekben fejlett szárnyizmok is megfigyelhetők (ez általában együtt jár a fejletlen szaporítószervekkel, JACKSON 1973). Petéit mohapárnába vagy nagyon sűrű levelek közé rakja (GALEWSKI 1974c).
Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.