Teste sárgásbarna, csupán a szárnyfedők keskeny varratszegélye (amely sem a pajzsocskát, sem a csúcsot nem éri el), a mellvég és a potroh fekete; a csáp végízei barnás színűek, olykor a lábfejízek vége is valamivel sötétebb. A felső ajak is barna. A fejtető és az előtor háta finoman pontozott, a pontok köze sima és fényes. A szárnyfedők sorpontjai elöl sokkal durvábbak, mint az előtor hátának a pontjai, a közterei nagyon finoman és elmosódottan pontocskázottak, fényesek, elöl kissé domborúak, hátul laposak. Válla lekerekített és sokkal szélesebb, mint az előtor háta. Vállbütyke kiálló. Az előtor háta a közepe táján a legszélesebb, hátrafelé valamivel erősebben elkeskenyedik, mint előrefelé (). 1,8—2,3 mm.
Előfordul Angliától Kelet-Szibériáig a palearktikus tájban, a Földközi-tenger mellékének kivételével. Magyarországon főleg a síkság és a dombvidék vizenyős rétjein, mocsaras, lápos helyeken, álló- és folyóvizek mentén általánosan elterjedt és gyakori. Tápnövényei különböző Lysimachia-fajok. (V—VII.)
Változata:
1. Az előtor háta többé-kevésbé szurokbarna. — Ritka (Siófok)
ab. picicollis Weise
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.