A szárnyfedők közepe előtt rézsútos, sekély bemélyedés van. A pajzsocskát sűrű fehéressárga szőrözet borítja, amely a hosszanti középvonal mentén nem osztott. Fekete, gyengén barnás ércfényű, fényes. A szárnyfedőin nincsenek szürkés szőrfoltok, vagy legfeljebb csak elenyészők, főleg a harántbenyomat mögött (♂), vagy a felületén szürkéssárga szőrfoltok vannak, amelyek többnyire 2 harántsávba tömörülnek. A szárnyfedőket gyér, kissé felálló és hosszabb barnás szőrözet borítja, amely azonban az alapskulptúrát nem fedi el. 15-32 mm.
Előfordul Közép- és Észak-Európa hegyvidéki fenyveseiben, valamint a Skandináv államokban. Faunaterületünkön főleg a Kárpátokban elterjedt, Magyarországon ritka (Kőszeg, Sopron, Pécs). Lárvája jegenyefenyőben, lucfenyőben és más fenyőfélékben is megél. A lárva mélyen behatol a fatestbe, s ezzel a fát műszakilag károsítja. Fejlődése több évig eltart. Az imágói általában június végétől szeptemberig rajzanak, többnyire kivágott fenyőtörzseken, rönkökön, az árnyékos oldalon vagy fekvő törzsek alján tartózkodnak (= Mulsanti SEIDL., hybridus PETRI) - Nagy fenyvescincér
sartor LATR.
Változata:
1. Olyan, mint a törzsalak, de a 3. csápíz részben vörösbarna - Eddig csak a Keleti-Kárpátokban találták (Apsinec)
[var. Fleischeri HEYR.]Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1971): Fauna Hungariae 106. füzet Cincérek - Cerambycidae