Dytiscus latissimus LINNAEUS, 1758 – Óriás csíkbogár
A test hossza 38,6–44,0 mm, nagyon szélesen ovális (H/SZ=1,6) A fej fekete, a fejpajzs az elülső szegélyt kivéve sárgásbarna, az elülső szögek, a szemek kerete és a középső V alakú folt vörösesbarna. A felső ajak középső része nem vagy csak sekélyen kikanyarított. A fejpajzs elülső éle enyhén hullámos. A fej függelékei sárgásbarnák. A csáp hosszú. A hátoldal pontozása viszonylag finom, a nőstényeken kissé durvább. Az előhát alapszíne sárgásbarna, korongján széles fekete rajzolat van. A szárnyfedő fekete, oldalai, a csúcs előtti keskeny szalag és a nőstények barázdái sárgásbarnák. A nőstények szárnyfedőjén minden esetben 10–10 hosszanti barázda van. A barázdák az oldalak felé erősen kiszélesednek, a 8–10. barázda a csúcs közelében összeolvad. A hasoldal vörösesbarna, a mellfedőperem és a szárnyfedők mellfedője sárgásbarna. A szárnyfedő mellfedője oldalirányban "szárnyként" szélesednek ki (434. ábra). Az utómell oldalszárnyai nem nagyon szélesek. A hátsó csípőnyúlvány belső éle homorú, a csúcsa szélesen kihegyezett. A lábak vöröses-sárgák vagy vörösesbarnák. A hímek mellső lábfejének talpán kb. 1500, a középső láb első három lábfejízének talpán kb. 2500 tapadóserte van. A pénisz csúcsa tompán kihúzott, oldalnézetben a csúcs előtt erősen hajlott.
Nagy mérete, nagyon széles, "szárnyszerű" mellfedője alapján könnyen és egyértelműen felismerhető.
Nyugati palearktikus faj, Elterjedési területe Közép- és Észak-Európától Nyugat-Szibériáig terjed. A közép-európai populációk a kihalás felé haladnak, a legtöbb területről nincs recens adat. Magyarországról alig néhány helyről ismerjük: Mohos-tó (Kállósemlyén), Nehézipari Egyetem, szökőkút (!) (Veszprém), Városliget (Budapest), valamint két megfigyelési adata van a Balatonból és a Dunából (Csopak, Nagymaros) (ÁDÁM 1992). Nagyobb, tiszta vízű tavak vagy enyhén disztróf vizek növényzetben (Equisetum, Carex) gazdag parti zónájában él. Gyakran gyűjtötték mélyebb tavakban, tőzegmohalápokon is. Észak-Európában az ásványi anyagban gazdag vizeket kedveli. Az imágók a vízben telelnek át, Észak-Európában gyakran előkerülnek jég alól is. Röpképes, de ritkán repül. A lárvák kizárólag tegzeslárvákkal táplálkoznak. Minden D. latissimus nőstény barázdált. – A faj a Berni Konvenció hatálya alá tartozik (HELSDINGEN et al. 1996), Magyarországon védett, eszmei értéke 50000 Ft.
[A faj valószínűleg már nem tagja a faunánknak - a Szerk. ]Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.