Hygrotus parallelogrammus (AHRENS, 1812) – Pettyesnyakú aprócsíkbogár
A test hossza 4,5–5,5 mm. A hátoldal csillogó vagy néhány nőstény esetében finoman hálózatos, ez esetben pontozása egyszeres, finom és sűrű. A fej vörösesbarna, alapján a szemek közötti foltoktól különálló sötét folt található. A fej pontozása finom és sűrű, legfeljebb az elülső részen enyhén hálózatos. A csáp sárga, az 5–11. íz csúcsa általában csak enyhén füstös. Az előhát sárgásbarna vagy vörösesbarna, közepén sötét folt van, pontozása a korongon sűrű és finom, az alapon durva. A szárnyfedő alapszíne sárga, a varratán az alapig húzódó sötét varratcsík van. A varratcsík mellet a szárnyfedőfeleken egyenként 4–5 – többé-kevésbé összefolyt, megszakított – fekete csík látható. A szárnyfedő alapján a sűrű durva pontok között apró pontok vannak. A hosszanti irányban rendeződött sorpontok alig észrevehetők. A hasoldal sötét, az előmell sárgásbarna. A hasoldal recézete erős. A mellső és középső lábfejek mindkét ivarnál kiszélesedtek. A hímek mellső lábfejének elülső karmai vaskosak, az alapon erősen hajlottak. Pénisz: (ábra)
Szélesen elterjedt palearktikus faj. A legtöbb szerző halofil fajként említi, de inkább sótűrő, mint sókedvelő. Az Alföldön gyakori, szinte minden víztípusban megtalálható, dombvidéken sem ritka. A sekély könnyen felmelegedő hortobágyi mocsarakban tömeges.
Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.