A csáp első 4 íze, gyakran az 5. íz töve is sárga. Lábszárai, de legalább a tövük világos. Homlokdudorai a csápok töve között legömbölyítettek. A ♂ csápízei nem megvastagodottak, a 2. és a 4—7. íz közel egyforma hosszú, 6. íze egy kissé rövidebb, mint az 5. vagy a 7. A szárnyfedők pontozása alig rendeződött sorokba, nem olyan durva, mint a Ph. atra Fabr. esetében. Az előtor háta majdnem trapéz alakú, felülete elmosódottan pontozott, közterei viszont finomabban recézettek. A hímvessző hozzávetőlegesen párhuzamos szélű, a vége felé gyengén elkeskenyedik, a vége tompa háromszögű, lekerekített, közepe finom hegybe kihúzott. 1,5—2 mm.
Előfordul Olaszországtól a Balkán félszigeten át Kisázsiáig. Magyarországon ritka (Ócsa, Apajpuszta, Zamárdi, Velence, Mátra hegység). Tápnövénye ismeretlenForrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.