Az előtor hátának oldalszéle az elülső sörtepontnál nem, vagy csak alig áll ki, oldalszegélye a csúcsig egyenletesen kerekítettnek látszik (). Teste megnyúlt tojásdad, domború, kékeszöld, olykor gyengén bronzos; feje vörösbarna, legfeljebb a homloka sötétebb, lábai a hátulsó combok kivételével sárga színűek. A csáp töve sárga, a 3. íz végétől sötétedő. A fejtető domború és nagyon finoman pontocskázott, homlokbarázdái elmosódottak. Az előtor háta elmosódottan pontozott és recézett, zsírfényű. A szárnyfedők pontsorai finomak, közterecskéi laposak és pontocskázottak, fényesek. 3—4,5 mm.
Előfordul csaknem egész Európában, keleten egész Szibériáig. Magyarországon közönséges. Tápnövényei a keresztesvirágúak közül kerülnek ki, leginkább a Brassica oleracea és B. napus. Ez utóbbin — a repcén — káros is lehet. Pete vagy lárva alakban telel át. Lárvája a repcelevelek nyelében és a repceszárban fejlődik ősztől tavaszig. Összerágják a tenyészőcsúcsot is, ami miatt a növény nem szökik szárba. Tavasszal a talajból kibújó bogarak a még zsenge becők bőrét rágják meg, s emiatt az értékes magvak egy része kárba megy — Repcebolha
Változata:
1. Lábai szurokbarnák, csak térdei világosak. — Irodalmi adatok szerint Magyarországon (Budapest) is előfordul, de ezek az adatok még megerősítésre szorulnak
ab. erythrocephala L.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.