Lábai sárgák, csak a hátulsó combok vége fekete. A csáp első 4 íze világos, a 6 utolsó barna vagy olykor az is világos, a ♂ 5. csápíze fekete, nagyon megnyúlt, gyengén hajlott és kissé szélesebb, mint a többi, kétszer olyan hosszú, mint a 4. A szárnyfedők sárga sávja a vállbütyök mögött az oldalszegélyig kiszélesedik. A fekete varratsáv középen a legszélesebb, nem párhuzamos, hátul egyharmadára, elöl felére szűkül el (). Homloka finoman pontozott. Az előtor háta középen a legszélesebb, előrefelé valamivel erősebben elszűkül, mint hátrafelé, meglehetősen erősen pontozott. Szárnyfedőin a pontozás alig rendeződik sorokba. A hímvessző rövid és széles, a vége szélesen lemetszett, kétoldalt és középen gyengén kihúzott, középső hegye kissé hosszabb (). 2—2,5 mm.
Előfordul a mediterrán és az arktikus részek kivételével csaknem egész Európában, a Balkán-félsziget északi részében, Kisázsiában, a Kaukázusban és a Szovjetunióban egészen a Csendes-óceán partvidékéig, sőt Japánban is. Magyarországon az Alföld vizenyős helyein, továbbá a hegy- és dombvidékek vizenyős rétjein, patakpartokon stb. igen elterjedt és gyakori. Egyedüli tápnövénye az Alliaria officinalis
Változatai:
1. A szárnyfedők fekete oldalszegélye középen keskeny, alig szélesedik ki (). — Előfordul a törzsalak között, de ritka (Velejte, Budapest, Siófok)
ab. burdigalensis Pic
2. A szárnyfedők sárga sávja középen megszakított (). — A törzsalak közt szórványosan mindenütt előfordul
ab. cruciata Weise
Forrás: Merkl Ottó, Víg Károly - Bogarak a Pannon régióban