Az előtor háta, a csápok töve, lábai és utolsó haslemeze is a test többi részével együtt egyszínű fémfényű, a törzsalak esetében aranyoszöld, a hasa és a combok is legtöbbször kékeszöld színűek. A csáp 6 utolsó íze fekete. Feje és az előtor háta, de különösen a szárnyfedői durvábban pontozottak, teste fényesebb (). 4—6 mm.
Holarktikus faj. A Kárpát-medencében régebben csak a hegyvidéki patakok partján, pásztorkarámok környékén a Rumex alpinus-on találták. Újabban azonban középhegységeinkben is elterjedt, sőt helyenkint az Alföldön is megtalálták. Itt különböző Rumex- és Polygonum-fajokon él és helyenkint nagyon közönséges. Alacsonyabb hegyvidékeinken és az Alföldön tavasszal (V—VI.), magasabb hegyvidéken később (VI—VII.) jelenik meg (= raphani Herbst)
Változatai:
1. Feje és az előtor háta kék, szárnyfedői zöld színűek. — Magasabb hegyvidéken a törzsalak közt nem ritka, egyebütt ritka (Magyaróvár)
ab. cyanicollis Mader
2. Színe búzavirágkék, feje és az előtor háta azonban némelykor kékeszöld. — Előfordul a törzsalakkal együtt, Magyarországon ritka (Budapest, Pinye)
ab. cyanescens Weise
3. Egyszínű sötét ibolyáskék. — Előfordul Erdélyben és a Radnai-havasokon
[ab. caerulea Csiki]
4. Felülete, de különösen a szárnyfedői rézsárga vagy rézvörös színűek. — A törzsalak közt ritka
ab. fulgurans Achard
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.