Lábaik, elsősorban combjaik feketék, gyengén fémfényűek. A szárnyfedők pontsoraiban a pontok kissé hosszúkásak, legerősebbek a varrat menti elülső harmadban levő bemélyedés és a vállgödör pontjai; a belső sorok pontjai a végük felé kisebbednek. Az előtor háta gyengén trapéz alakú, korongjának középvonala ráncos, kétoldalt pontozása durva és szórt, közterei erősen fénylők, oldalai durván ráncosak. Homlokdudorai erősen kiemelkednek. Színe sötét bronzszínű, zöldesen vagy sárgásán fénylő, a 8. és 9. közterecskében aranyosvörös vagy bíborvörös, ibolyafényű csík húzódik a szárnyfedők szegélye mellett. 8—11 mm.

Csaknem az egész palearktikus régióban előfordul. Tápnövénye különböző Sparganium- és Carex-fajok közül kerül ki. Faunaterületünkön elterjedt, főleg a síkság és a dombvidék vizenyős helyein él. Egyike gyakoribb fajainknak (= limbata Panz.) — Szegélyes sásbogár

Változatai:

1. Ugyanolyan, mint a törzsalak, de a pajzsocska és a vállgödör között 1—1 bíborvörös vagy aranyosvörös hosszúkás folt mutatkozik. — Nálunk ez gyakoribb, mint a törzsalak
ab. vittata Panz.

2. Az előtor háta és a szárnyfedők is vörösek, csupán a szárnyfedők szegélye marad aranyos rézszínű. — Nálunk ez a színváltozat ritkább
ab. chlamydata Balth.

3. Szárnyfedőik egyszínűek, vörösek vagy ércszínűek, sem a szegélyük, sem a szegély melletti köztereik nem színezettek másképp, mint a korongjuk. — A törzsalak közt nem ritka
ab. unicolor Westh.