Az előtor hátának duzzadt oldalpereme és alsó oldala a csípőkig sárga. Az előtor háta párhuzamos szélű, elöl ívben elkeskenyedik, középen alig láthatóan pontozott, az oldalpászta bemélyedéseiben durván pontozott (). A szárnyfedők válldudora gyengén kiálló, a duzzadt oldalpászta befelé alig határolt, nem szegélyezi éles bemélyedés. Felülete erőteljesen és szórtan pontozott. Termete zömökebb és domborúbb. Színe bronzfényű fekete vagy feketés fémeszöld, szárnyfedői ibolyás vagy feketésibolyás színűek. Lábai egyszínű sötétek. 5,5—7,5 mm.
Előfordul Észak- és Közép-Európában, valamint Szibériában. Faunaterületünkön a fekete lábú törzsalak a hegyvidéken fordul csak elő, és különböző fűzféléken él. — Szegettnyakú fűzlevelész
Változatai:
1. Lábai feketék, szárnyfedői búzavirágkék színűek. — Gyakoribb, mint a törzsalak. Csak hegyvidéken fordul elő
ab. cyanipenne Csiki
2. Lábai nagyrészt sárgásvörösek, csak a térdek és a lábfejízek felső oldala marad fekete vagy feketészöld. A szárnyfedők színe világoskék vagy zöldeskék. —Tápnövénye a Salix rosmarinifolia. Lápréteken, nedves buckaközökben a síkságon található, és a leírt színváltozatban nem gyakori
ssp. salicis Fabr.
3. Sárga lábú, de színe olyan, mint a törzsalaké: bronzfényű fekete vagy feketés fémeszöld, szárnyfedői ibolyás vagy feketésibolya színűek. — Az Alföldön, főleg a Duna—Tisza közén helyenkint közönséges
ab. geniculatum Duftschm.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.