Graphoderus bilineatus (DE GEER, 1774) – Széles tavicsíkbogár
A test hossza 14,0–15,7 mm, alakja nagyon szélesen ovális, hátulsó fele erősen kiszélesedik. A fej fekete, két hátulsó foltja és a fej elülső fele sárgásbarna. A fejpajzs közepén lévő fekete madár alakú rajzolat gyakran összeolvad a hátulsó rész fekete foltjával. A csáp alapja sárgásbarna, a 4–11. csápíz csúcsa barna. A tapogatók sárgásbarnák, a csúcsaik sötétek. Az előhát sárgásbarna, az elülső és a hátulsó él mentén két keskeny fekete szalag húzódik. A hátulsó szalag eléri az előhát oldalát, szélessége a középső sárgásbarna szalag szélességének fele, egyharmada. Az előhát hátulsó felében finom, hosszanti ráncok vannak, a nőstényeken ezek erősebbek. A szárnyfedő mindkét ivar esetében sima, apró fekete foltjai hálózatosan összeolvadtak, oldalaik és a varrat melletti keskeny sáv sárgásbarna. A hátoldal recézete a fejen, az előháton és a szárnyfedő alapi felében rejtett, pontozása kettős, a nagyobb pontok mélyen beszúrtak. A hasoldal és a lábak vörösesbarnák, esetleg sárgásbarnák. Az utómell oldalszárnyai keskenyek: a középső tompor csúcsánál sokkal keskenyebbek, mint az utótori melltőlemez középső csípők között mért szélessége. A szárnyfedő mellfedője széles, középen enyhén összeszűkül: a potroh második haslemezének elülső szegélyénél sokkal keskenyebb, mint a hátulsó szegélynél. A hímek mellső karmai egyszerűek, sokkal rövidebbek, mint az 5. lábfejíz. A mellső láb kiszélesedett korongjának talpán 3 nagyobb és kb. 30 kisebb tapadókorong van. A középső láb első három lábfejíze kissé kiszélesedett, talpán két szabályos sorban 14 tapadókorong van. A nőstények hátsó lábának elülső karma hosszabb, mint a hátulsó karom hosszának fele. Az elülső karom csúcsa gyengén hajlott.
A széles tojásdad testalak, a széles mellfedő, valamint az előhát keskeny fekete szalagjai egyértelműen elkülönítik a génusz többi fajától.
Nyugati palearktikus faj, Elterjedési területe magában foglalja Spanyolországot, Franciaországot, Angliát, Dél-Skandináviát és Közép-Európát, keleten Szibéria nyugati részéig terjed. A közép-európai populációk kihalófélben vannak, a faj ezen a részen mindenhol rendkívül ritka (NILSSON és HOLMEN 1995).
Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.