Ponto-kaspi, Európában, az Ibériai félsziget kivételével széltében elterjedt faj. Nálunk vízfolyásokban (hegyi patakok kivételével) és bizonyos állóvizekben (pl. bányatavak, víztárazók) egyaránt otthon érzi magát.
Különféle, többségében áramló jellegű vizekben, valamint fiatal, "nyers" bányatavakban és víztárazókban találkozhatunk vele nagyobb számban. A lápi, mocsári jellegű vizeket nem kedveli annyira, de alacsony egyedszámban olykor ilyen élőhelyeken is előbukkanhat. Folyamatos fejlődésű faj. A megfelelő (fajazonos) pár felismerésében a hím jellegzetes udvarlási "násztáncot" lejt a nőstény előtt, melyben a faji bélyegeket hordozó, kiszélesedő elülső lábnak fontos szerep jut.
Veszélyeztető tényezők:
Gyakori, nem veszélyeztetett, könnyen kolonizáló faj.
Populációs trendek:
Nem jellemző.
Terepi megfigyelés módjai, adatgyűjtés:
A faj nagyon jellegzetes, világos színű kisszitakötőnk, felismerése nem okozhat gondot annak, aki egyszer már találkozott vele.