A csápok töve mögött a homlokdudorok feketék, erősen fénylők. A csáp 3. íze ugyanolyan hosszú, mint a 4. íz (). A szárnyfedők mellfedője eléri a varratszögletet (1. alnem: Xanthogaleruca Laboiss.). — Felülete sárga, a fejtetőn, az előtor hátának közepén és két oldalán 1—1 folt, a vállcsúcstól a szegély mellett egy hosszú széles sáv, és elöl egy keskeny folt a vállcsúcs és a pajzsocska között fekete. A mellvég és a has fekete, de a hasszelvények vége sárga szegélyű. Csápja felül fekete, alul sárga, az ízek vége olykor felül is sárga. Lábai sárgák, a combokon olykor fekete folt van. 6—8 mm.
Előfordul a palearktikus régió nagy részében Közép-Ázsiáig. Magyarországon általánosan elterjedt és az Ulmus campestris-en közönséges (IV—X.) (= xanthomelaena Schrank) — Szil-olajosbogár
luteola O. F. Müll.
Változatai:
1. Szárnyfedői majdnem egészen feketésbarnák, legfeljebb egy keskeny vonás mindegyik szárnyfedő közepén sárgás. — Előfordul Párkány környékén Szlovákiában
[ab. obscuridorsis Roubal]
2. Felülete egészen fekete, legfeljebb a szárnyfedők mellfedője szurokbarna. — Ritka (Budapest: Óbuda, Városliget)
ab. nigra Csiki
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.