Nagyobb. A szárnyfedők varratszöglete egyenként hegyesre kihúzott és szegélye a varratszöglet előtt gyengén öblös. Csápja vastagabb, 10. íze nincs kétszer olyan hosszú, mint a szélessége. Az előtor hátának csupasz és fényes közepe előre és hátrafelé is kiszélesedik, a csupasz folt eléri az elülső és a hátulsó szegélyt. Szárnyfedői lapítottak. Teste sárgásbarna, csápja fekete, de az ízek töve világos, a fejen és az előtor hátán fekete foltok vannak, többnyire a váll- csúcsa is sötét. A hímvessző vége hegyes csücsökben végződik (). A ♀ utolsó haslemeze középen háromszögűen bemetszett (). 6—8 mm.
Holarktikus faj. Magyarországon elterjedt, de a ritkább fajok közé tartozik; tavak, mocsarak, folyók, vizesárkok partján vagy a vízinövényeken található. Tápnövénye a Nuphar luteum, Nymphaea alba, Potamogeton natans, Sagittaria sagittifolia, Rumex hydrolapathum, Polygonum amphibium, Comarum palustre és a Lysimachia vulgaris
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.