Graphoderus zonatus (Hoppe, 1795) – Tompakarmú tavicsíkbogár
A test hossza 12,0–15,7 mm, alakja ovális, legnagyobb szélessége a közepe mögött mérhető. A fej fekete, két hátulsó foltja és a fej elülső fele sárgásbarna. A fejpajzs közepén lévő fekete rajzolat legtöbbször összeolvad a hátulsó fekete folttal. A csáp alapja sárgásbarna, az 5–11. csápízek csúcsa szurokbarna. A tapogatók sárgásbarnák, csúcsaik barnák. A hátoldal recézete a fejen, az előháton és a szárnyfedő alapi felén rendesen rejtett. Az előhát sárgásbarna, elülső és hátulsó éle mentén egy-egy fekete szalag található. A szalagok nem érik el az előhát oldalsó élét. Az elülső szalag elkülönült az előhát elülső élétől, legtöbb esetben a hátulsó szalag sem kapcsolódik a hátulsó élhez. Az előhát oldalai finoman ráncoltak, egyes nőstényeken az előhát teljes felszíne mélyen ráncolt, majdnem barázdált. A szárnyfedő fekete foltjai összeolvadtak és durva hálózatot alkotnak, oldalai és rendesen a varrat melletti keskeny sáv sárgásbarna. A szárnyfedő pontozása kettős, a fekete foltokon lévő pontok mélyebben beszúrtak, mint a sárgásbarna területek pontjai. A szárnyfedő a hímeken sima, a nőstényeken sima vagy szemcsézett. A hasoldal nagyrészt sárgásbarna, a hátsó csípő és a potroh gyakran barna, majdnem fekete. A lábak nagyrészt sárgásbarnák, a hátsó lábszár és lábfej barna vagy fekete. Az utómell oldalszárnyai keskenyek: a hátsó tomporok csúcsánál sokkal keskenyebbek, mint az utótori melltőlemez középső csípők között mért szélessége. A szárnyfedő mellfedője a csúcs felé fokozatosan keskenyedik. A hímek mellső karmai egyszerűek, sokkal rövidebbek, mint az 5. lábfejíz. A mellső lábfej korongjának talpán 3 nagy és 26–94 kisebb tapadókorong van. A középső karmok egyenlők, a középső láb első három lábfejíze kiszélesedett, talpán szabálytalan elrendezésben 15–60 kis tapadókorong van. A nőstények hátsó lábának hátulsó karma több mint másfélszer (1,8x) olyan hosszú, mint a hajlott csúcsú elülső karom.
A G. cinereus-tól az előhát éleitől elkülönülő fekete szalagok és a hímek középső lábfejének talpán szabálytalanul rendeződő tapadókorongok alapján választható el. A G. austriacus-tól a középső láb egyenlő karmai különítik el.
Szélesen elterjedt palearktikus faj. Két alfaja ismert: G. z. zonatus s.str és G. z. verrucifer (C.R. SAHLBERG, 1824). Hazánkban a G. z. zonatus él, a másik alfaj Európa északi területein fordul elő, illetve az Alpokban és a Kaukázusban van egy-egy izolált populációja (NILSSON és HOLMEN, 1995). Hazánkban szórványos előfordulású. Mélyebb tavak sűrű szegélynövényzetében él, gyakran tőzegmohalápokban fogták. Délebbre főképp disztróf vizekben, oligotróf tiszta vizekben gyűjthető. Az imágók a vízben telelnek át, legtöbbjük valószínűleg röpképtelen. Petéiket mindig növények szöveteibe rakják (GALEWSKI 1974b).
Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.