Teste kékeszöld, olajzöld, világoskék, búzavirágkék, sötétibolya, vörösesibolya vagy zöldesen fénylő sárgaréz színű, alul feketészöld vagy fekete, a csápok első 5—6 íze és lábfejei vörösesbarna színűek. Feje és az előtor háta nagyon finoman és elmosódottan pontozott, sima és fényes, a szárnyfedők pontozása meglehetősen durva és sűrű. A vállbütyköt a szegély felé bemélyedés határolja (). 2,5—4,5 mm.
Előfordul egész Európában és Szibérián át Japánig. Faunaterületünkön általánosan elterjedt és különösen vizenyős helyeken fűz- és nyárfaféléken nagyon közönséges. Egész éven át megtalálható. Lárvája először a levelek fonákját, majd később felső lapjának szöveteit rágja ki, de az erezetet nem eszi meg, úgyhogy a levelek erezet-hálózata megmarad (= versicolora auct., armoraciae Fabr., salicis Panz.) — Törpe fűzlevelész
Változata:
1. A szárnyfedők pontozása sokkal finomabb. — A törzsalak közt fordul elő, de ritka (Vörs, Dinnyés)
ab. clavicornis Steph.
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.