Csápja teljes egészében piros, egyszínű. A hasoldal pontozottsága sűrű, finom, egyenletes. A fej hosszúkás, pofái valamivel szélesebbek, mint a fejpajzs. A fejpajzs vége tompa, szabadon áll és olyan hosszú, mint a pofák. A szemek nagyok, kerekdedek. A fej oldalszéle kissé ívelt. Az előhát oldalszéle erősen, szabályosan fogazott, vállcsúcsa jóval túlhaladja az éles hegyben végződő, felhajló exocorium alapját. A pajzs alapjának két oldalán 2 vízszintesen megnyúlt sárga folt van; vége megnyúlt, oldalszélei párhuzamosak. Az elülső comb elülső részén 1 kis tövis van. A bűzmirigyek kivezetőnyílása széles, hosszú, nagyjából tülök alakú narancssárga levezetőcsatornában fekszik. A connexivum közepe észrevehetően kiszélesedik (). 11-13 mm.
Az egész palearktikumban előfordul. Faunaterületünkön nem túl gyakori. Az Alföldről, a Börzsöny és a Bükk hegységből, valamint a Magyar Középhegység dunántúli részeiből vannak adataink. Nedves, hűvös, erősen bokros helyeken, mocsári erdőkben és gyümölcsösökben él. Leginkább az Alnus-, Salix- és Betula- fajokat látogatja, előfordul azonban a Pinus silvestrisen, Picea excelsan, Sphagnum médiumon, Carex lasiocarnan, Phragmiles communison és Equisetum palustrisen is. Jelentékeny hasznot hajt kártékony rovarok és hernyók pusztításával; gyümölcsösökben különösen hasznos. Az ágyipoloskát is megtámadja, sőt a burgonyabogár lárváit is fogyasztja. (VI-IX.)