Agabus conspersus (MARSHAM, 1802) – Vörhenyes gyászcsíkbogár
A test hossza 7,5–8,3 mm, alakja ovális, körvonala folytonos. A fej fekete, a fejpajzs és a fej alapjának két foltja vöröses-sárgásbarna. A csáp sárgásbarna, a 11. íz csúcsa barna. A tapogatók utolsó ízének csúcsi kétharmada szurokfekete. Az előhát vöröses-sárgásbarna, alapja középen gyakran sötétebb. A szárnyfedő sárgásbarna, a korongon egy nagy, elmosódott barna folt található. Keskeny varratcsíkja, illetve a csúcson és oldalain középen lévő foltok mindig sárgásbarnák. A hasoldal fekete, a mellfedőperem és a mellfedő sárgásbarna, a hátsó csípő közepe és a potroh haslemezeinek hátulsó szegélye vörösesbarna. A lábak vörösesbarnák, a combok legalább a belső részen szurokbarnák vagy feketék. A hátoldal rendesen csillogó, néhány nőstény egyeden a szárnyfedő durva recézete miatt matt. A szárnyfedő recézete kicsi, változó alakú sejtekből áll, néhány sejt közepén apró, beszúrt pontocskák vannak. Az előhát széles, oldalai hajlottak, a hátulsó szögek enyhén tompák, oldalai határozottan szegélyezettek. Az előtori melltőlemez keskenyen kihúzott, tetőszerűen kiemelkedő, oldalai keskenyen, de határozottan szegélyezettek. Az utómell oldalszárnyai szélesen háromszögesek (CS/U=2,1–2,4). A hímek mellső és középső lábának első három lábfejíze erősen kiszélesedett, a mellső láb 5. lábfejízén lévő serték rövidek. A mellső láb elülső karma középtájon erősen kiszélesedett, a hátulsó karom erősen hajlott, rövidebb, mint az elülső. A pénisz hosszú, szimmetrikus, csúcsa keskenyen hegyes.
A sárgásbarna vagy sárga előhát alapján a fajcsoport két hazai faja [A. nebulosus, és A. conspersus - a Szerk.] egyértelműen felismerhető. Lábainak töve füstös, előhátán élesen határolt foltok nincsenek.
A mediterrán területeken gyakori faj, elterjedési területe északon Nagy-Britanniáig és Svédországig terjed, keleten eléri Észak-Indiát és Délnyugat-Szibériát. Magyarországról mindössze egy, Martonvásárról, a századforduló környékéről származó példányát ismerjük. Az irodalom Budapestről is említi, innen nincs bizonyítópéldány. Előfordulását jó volna újabb adatokkal megerősíteni. Nyílt területek kisebb tavaiban él. A tengerpartokon gyakori, a szárazföld belsejében előfordulása szórványos. Brakkvizekben is gyűjtötték (NILSSON és HOLMEN 1995). Petéit levelek hónaljába vagy sűrű levélkötegekbe rejti (GALEWSKI 1974c).Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.