Teste alul-felül, továbbá a lábai fémfényűek, de valamennyi lábfejíze sárgásvörös, a csáp töve is világos. Teste zömök, erősen domború, az előtor háta széles, alul éles barázda szegélyezi, oldalai párhuzamosak, elöl széles ívben elkeskenyednek. Korongja finoman és szórtan, szélein a duzzadt oldalpászta belső vonalán durvábban pontozott, a tövén kissé lapított. Szárnyfedői sűrűn és viszonylag finoman pontozottak, úgy, mint az előtor háta, közte azonban valamivel durvább, ritkábban álló pontozás is látható. Közterei elmosódottan recézettek, emiatt felülete zsírfényű. Színe ibolyáskék. 5,5—10 mm.
Előfordul egész Közép-Európában, továbbá Délkelet-Európában a Kaukázusig. Magyarországon mind a síkságon, mind a dombvidéken és az alacsonyabb hegyvidéken előfordul, száraz, füves helyeken gyakori. Irodalmi adatok szerint tápnövénye a Glechoma hederacea és Galium-fajok (= goettingensis L. 1761 nec L. 1758, violacea O. F. Müll.)
Változatai:
1. Felülete gyenge bronzfényű fekete, ibolyás árnyalat nélkül. — A törzsalak közt gyakori
ab. Sturmi Westh.
2. Teste élénk zöldeskék vagy aranyoszöld. — Ritka (Budapest)
ab. polonica WeiseForrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.