Nagyobb. Az előtor háta sokkal keskenyebb, mint a szárnyfedők, oldalain szélesen kerekített. Szárnyfedői laposak, széles háromszög alakúak, válla lekerekített derékszögű és előrefelé nem kihúzott, felülete rendezetlenül és egyenletesen pontozott, gyenge hosszanti benyomatokkal (). Színe zöld, fénytelen, a szárnyfedők tövén keskeny ezüstös csíkkal; száraz példányai sárgásbarna színűek vagy sárgák. Lábai, a potroh oldalszegélye, a mellközép oldallemezei, a mellvég oldallemezének a vége, valamint az előtora alul sárga, hasa, a melltő és a csípők is fekete színűek. 9—10 mm; 6,5—7 mm széles.
Előfordul csaknem az egész palearktikus régióban, keleten Japánig. Magyarországon nagyon közönséges. Tápnövényei Salvia-, Stachys-, Mentha- Galeopsis-, Lycopus-, Cirsium-félék (IV—IX.) (= equestris Fabr.) — Zöld pajzsbogár
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.