A fejtetőn a szemek hátulsó szegélyének a magasságában durva pontokból álló harántpászta húzódik. Az előtor hátának pontozása durva és szórt, a durva pontok között finomabb pontozással és a pontok köze jól láthatóan recézett. A szárnyfedők közterecskéi kissé domborúak, egészen elmosódottan pontozottak. Az előtor hátának a tövén a kétoldali rovátka rövid és mély. Színe ércfényű zöld vagy zöldeskék, feje sokszor rezes. Fénylő (). 2,6—3,5 mm.
Előfordul a Földközi-tenger mellékén, északon Észak-Franciaországig, Németországig, a Szudétákig, majd a Kárpátok vonulatáig, keleten és délen Kisázsián és Szírián át Mezopotámiáig, valamint Északnyugat-Afrikában. Magyarországon a dombvidék és az alacsonyabb hegyvidék lakója, erdei tisztásokon, erdőszegélyeken, patakok, források mentén elterjedt. Tápnövénye a Calamagrostis epigeios és az Agrostis alba
Változatai:
1. Felül aranyos réz-, sárgaréz- vagy rézszínű. — Előfordul a törzsalak között, de nálunk ritka (Siófok)
ab. laeta Weise
2. Felül tiszta kék vagy ibolya színű. — A törzsalak közt nem ritka
ab. amoena Weise
3. Feje és az előtor háta rézszínű, szárnyfedői zöldek vagy zöldeskék színűek. — Ritka (Budapest, Győr)
ab. bicolor Roubal
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.