g. Agabus LEACH, 1817
Agabus LEACH, 1817
Típusfaj: Agabus paykulli LEACH, 1817 {Agabus serricornis (PAYKULL, 1799)}
A test színe és recézete változatos, alakja megnyúlt vagy szélesen ovális. A szárnyfedő mellfedője középen erősen elkeskenyedik. Az utómell oldalszárnyainak szélessége változó. A hátsó csípő közötti terület közepesen széles. A hátsó karmok egyenlők. A hátsó lábszár hátulsó szegélye nem vagy csak gyengén karéjos.
Holarktikus, etiópiai és orientális elterjedésű, nagy fajszámú génusz. Több mint 200 faját ismerjük. Négy alnemre osztjuk: Agabus s.str., Acatodes THOMSON, 1859, Gaurodytes THOMSON, 1859, Asternus GUIGNOT, 1831. Hazánkban három alnem fajai élnek, az Acatodes néhány fajának előkerülésére számíthatunk. Az egyes alnemeket fajcsoportokra tagoljuk. A fajcsoporttagolást NILSSON (1999b) részletesen ismerteti. Az Agabus-fajok határozása nehéz, a kellő gyakorlat megszerzéséig összehasonlító gyűjtemény vizsgálata ajánlott. Sok esetben elengedhetetlen az ivarszerv vizsgálata.
Forrás: CSABAI Zoltán (2000): Vízibogarak kishatározója I. (Coleoptera: Haliplidae, Hygrobiidae, Dytiscidae,
Noteridae, Gyrinidae). — Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. köt., Környezetgazdálkodási
Intézet, Budapest, 277 pp.