Testük majdnem kerekded, erősen boltozott, felületük fényes rozsdavörös. Szemeik majdnem félgömb alakúak és kiugrók. Homlokbarázdáik mélyek, az élesen határolt homlokdudorok felső szélét szegélyezik, az arcél széles és lapos. A fejpajzs elülső széle középen mélyen kimetszett (). Az állkapcsi tapogatók utolsó íze rövid és kúp alakú. Az előtor háta nagyon széles és rövid, tövén sem hosszanti, sem harántbenyomat nyoma sem látható; sem a töve, sem az elülső szegélye nem szegélyezett. Elülső szögletei duzzadtak. Szárnyfedőik rendezetlenül pontozottak, a szélén azonban a pontok gyakran sorokba tömörülnek. Válluk kerekített, vállbütykük jól fejlett, hártyás szárnyaik megvannak. A szárnyfedők mellfedője elöl széles, hátrafelé fokozatosan elkeskenyedik, jóval a vége előtt elenyészik. A melltő a csípők között keskeny, középen barázdált, a vége lemetszett. Az elülső csípők ízületi vápái hátul nyitottak. Lábaik vaskosak, a hátulsó lábszár végtüskéje apró. A lábszárak a végük felé kiszélesednek és külső oldalukon többé-kevésbé éles lécekkel szegélyezettek. Valamennyi lábfej 1. íze a hímek esetében kiszélesedett.
Ide több mint 20 faj tartozik, amelyek nagy része kelet-ázsiai; 1—1 faj Brazíliában és Afrikában is bonos. A palearktikumban 14 faj él, jórészt Ázsiában. Európából mindössze 4 fajt ismerünk, amelyek közül 3 Magyarországon is honos. Mind az imágók, mind lárváik különböző Clematis-féléken élnek, azok leveleit rágják
Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.