Testük zömök és fekete, olykor lábaik részben barna színűek és szárnyfedőik is lehetnek barnák, felületüket finom, lesimuló szőrözet fedi. Fejük a domború és hosszúkás szemek hátulsó szegélyéig az előtorba behúzott, lefelé irányul, homlokuk lapos. A fejpajzs elülső széle kissé kimetszett, felső ajkuk harántos. Felső állkapcsaik szögletesen hajlottak. Csápjaik hosszúak és vékonyak, 2. és 3. ízük közel egyforma hosszú, a 4. sokkal hosszabb. Előtoruk csaknem gömbölyű, oldalt nem szegélyezett, a töve és elülső pereme sem szegélyezett. Pajzsocskájuk nagy és lapos, csúcsa kihegyezett. Szárnyfedőik szélesek, vállbütykük kiálló és mögötte gyengén benyomott, felületük rendezetlenül pontozott, csak nyomai vannak sorokba rendezett pontoknak. Mellfedőjük keskeny és hátul egészen függőleges, ott nem is különül el a szárnyfedők domborulatától. A szárnyfedők a potrohot nem fedik be teljesen. A melltő a csípők között nagyon széles és lapos. Lábaik erősek, combjaik középen megvastagodottak. Lábszáraikon éles lécek és barázdák húzódnak. A 3. lábfejíz mélyen kikanyarított, karmaik behasítottak.
Ide csak 1 faj tartozik, amely az egész holarktikus régióban előfordul. Magyarországon még 1 alfaja és 2 változata is él.
Magyarországon a homokos talajon telepített szőlőkben a faj egyik változata (ssp. villosulus Schrank) kártevőként lép fel. A bogarak a szőlő fiatal levelein jellegzetes, 0.1—1 mm hosszú sávokat rágnak. A levelek növekedésével ezek a sávok megszélesednek és a rágott leveleknek jellegzetes képet kölcsönöznek. Ugyanilyen sávokat rághatnak ki a venyigén is, amelyet néha teljesen megfosztanak a héjától. Megtámadják a fiatal bogyókat is, és ezzel a gyümölcsöt is károsítják. Petéiket 20—30-as csomókban júniusban rakják le a tőke leváló kérge alá a tőkenyak közelében. Olykor a talajba petéznek. A 10 nap múlva kikelő lárvák lehatolnak a gyökerekig, és azokon rágnak felszínes, keskeny csatornákat. Nagyobb számú lárva súlyosan károsítja a tőkét. A tőke pusztulása hasonló tünetek között történik, mint a filoxera esetében. Lárva állapotban telel át, tavasszal alakul át bábbá, május folyamán jelenik meg a bogár, és rajzásuk júniusban a legerősebb, de augusztus közepéig is elhúzódhat. A bogarak ellen mész-arzenátos permetezéssel lehet védekezni. A lárvák ellen szénkéneges gyérítést alkalmaznak, amelynek hatása azonban laza talajon meglehetős bizonytalan.
Hímjeiket nem ismerjük. Szaporodásuk szűznemzéssel (parthenogenetikus úton) történik.Forrás: Dr. Kaszab Zoltán (1967): Levélbogarak Chrysomelidae - Magyarország állatvilága IX. kötet Coleoptera IV. 6 füzet Fauna hungariae 63.